Megpendül egy lélekhúr

Kiskora óta életének része a magyar népi kultúra. Szüleitől, akik mindketten zenéltek, örökölte annak szeretetét. A család rendszeresen eljárt hangversenyekre, koncertekre, táncházakba, gyakran szólt élőzene otthon. Hálával gondol vissza azokra a zeneiskolás évekre, amikor énektanár édesanyja növendékeként tanulta a szebbnél szebb dallamokat és a népi éneklés rejtel­meit. Sosem volt elvárás az énekesi pálya vagy a zenetanulás. A népdalok iránti őszinte lelkesedése már korán sikerélményekhez juttatta, a népzene mindig is felszabadultságot okozott neki. S tegyük hozzá, tehetséggel is megáldotta az ég – ez indította el és tartja meg máig a szenvedélyből, örömből fakadt művészi életúton.

A salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola után a Bolyai János Gimnáziumban tanult. Mellette a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola növendékeként fejlesztette zenei készségeit. A hangszerjáték szintén jelen volt életében.

Hegedűtanulmányai óvodás korától kezdődően, 15 éven keresztül elkísérték, a néptáncnak közel két évtizedet áldozott. De valójában a népdaléneklés ragadta meg. Tudatosan kereste a megmutatkozás és a fejlődés lehetőségét. Rendszeresen lépett fel hazai és nemzetközi fesztiválokon, részt vett népdalversenyeken, közreműködött számos hanglemezen. Az így szerzett értékes tapasztalatokat jól tudta kamatoztatni a későbbiekben.

Felsőfokú tanulmányokat Budapesten, a Corvinus Egyetem tájrendező-kertépítő mérnöki szakán folytatott, ahol 2012-ben végzett, majd négy évvel később településmérnöki mesterdiplomát is szerzett. A tanulmányai mellett nagy elkötelezettséggel építette népdalénekesi pályáját.

A nagy múltú, salgótarjáni gyökerű Dűvő zenekarnak 2008 óta tagja, akikkel már gyermekkora óta jó kapcsolatot ápol. Általuk is tud szorosan kötődni a szülőföldjéhez. Salgótarjáni születésűként felelősségének érzi ezen vidék népzenéit hitelesen tolmácsolni a színpadon. Szereti a Palócföld dalait, különösképpen a vidék dudazenéjét és -nótáit, igyekszik azokat rendszeresen beilleszteni koncertműsoraiba.

Nevét legtöbben a Fölszállott a páva televíziós népzenei vetélkedő 2012-es első szériájának döntős szólistájaként ismerték meg. A műsornak – amely kihívást, sok-sok élményt és értékes tapasztalatot jelentett számára – sok, azóta is tartó szakmai kapcsolatot köszönhet. 2015-ben Magam járom címmel megjelent önálló lemezén a Kárpát-medence egyes tájegységeinek lehető legszélesebb köréből válogat dallamokat a saját vidéke, a Palócföld zenéje mellett.

Közreműködője számos formációnak. Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel alkotott Rustico nevű triójuk magyar népzenei alapokon nyugvó kamarazenét játszik. A Kubinyi Júlia Autentico hagyományos vonószenekari felállásban működő együttes, mely autentikus népzenei koncerteket állít színpadra. 2021-ben készítették el Örökül Magyarlapádról című albumukat.

A hagyományos dallamok mellett műfajokon átívelő világzenei produkciók, táncelőadások gyakori előadója. Rendszeres vendégénekese a Hungarian FolkEmbassy zenei diplomáciának, mely együttes tematikus koncertműsorai által a magyar és más népek zenéjét összekapcsolva teremt hidat a nemzetek között. Énekesi pályájának jelentős mérföldköve, hogy immár több mint tíz éve a Magyar Állami Népi Együttes táncelőadásainak vendégszereplője, 2021-től pedig a társulat énekes szólistája.

Előadói tevékenysége mellett hét éven keresztül a Fonó Budai Zeneház népzenei művészeti vezetője volt. Az intézmény programjaihoz kapcsolódóan, igencsak szerteágazó szervezői feladatokban szerzett tapasztalatot. Hosszú idő óta tanít népzenei kurzusok, táborok alkalmával gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Ebben pedagógus szüleitől látott mintákhoz tud visszanyúlni, hogy

– Tanítóként, akárcsak színpadi előadóként felelősségem van abban, hogy milyen módon tudom átadni a hallgatóközönségnek a népzene által a régi paraszti kultúra értékeinek lényegét. Generációról generációra nagy kihívás, hogy ne vesszen vagy kopjon el ez az örökség. Mert nagy kincs. Amikor meghallok egy-egy archív felvételt szebbnél szebb dallamokkal, mindig csodálattal tölt el, a lelkemben megmozgat egy apró húrt. Minta számomra az a lelkület, mely megszólal ezekben a dalokban. Úgy hiszem, nekem is mindig ilyen belső erővel kell énekelnem vagy színpadra állnom – fogalmazza meg a népdalénekes, aki szerint előadóként a legfontosabb ezt a lelki egyensúlyt megtartani, mindig újabb és újabb lendületet venni a nehézségek ellenére is.

Szívbéli tevékenységét elismerések sora nyugtázza. Többek között 2012-ben elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, 2013-ban Junior Prima díjat. Ez évben Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntették ki az énekes szólistaként végzett értékes művészeti munkája megbecsüléséért. Ezek egyben jelentős szakmai mérföldkövek is, olyan támogató visszajelzések, melyekből további munkájához erőt merít.

Vallja, hogy sikereihez elsősorban kitartása, alapossága, az áldozatvállalás és az élet szerencsés fordulatai segítették hozzá. Hálával említi, mennyire sokat jelent számára, hogy szerető, támogató család veszi körül. Férjével nyolc éve alkotnak egy párt, három éve házassággal is megerősítették összetartozásukat. Kedvese, bár nem szakmabeli, alkalmanként szívesen kíséri el Júliát előadásaira, örömmel hallgatja koncertjeit a közönség soraiból.