Természetfelettiek birodalma

Embernagyságú démonalakkal találjuk szembe magunkat a kiállítás termébe lépbe. Pazuzu, a nagy hatalmú vihardémon, dühös szél, aki átsüvít a világokon. Az emblematikus figura a kiállítás nyitó- és záróalakjaként keretbe foglalja a Mezopotámia örökségét bemutató nagyszabású tárlatot. Az ókori emberek a környezetben lévő hatásokra, jelenségekre a transzcendens létezésben találtak magyarázatra. Az istenek és a démonok az életük minden területén jelen voltak: a kultúrában, a tudományban és a művészetben is találkozhatunk említéseikkel, ábrázolásaikkal.

A Szépművészeti Múzeum és az MTA–ELTE Lendület Asszír és ba­biloni istenvilág kutatócsoportja által közösen szervezett időszaki kiállítás magját alkotó tárgyak közül több a XIX. és a XX. század elején zajló mezopotámiai ásatások során került felszínre. A tárlaton látható egyes műtárgyak az ókori világ szimbolikus jelentőségű alkotásai. A bemutatott másfél száz művet olyan jelentős európai gyűjtemények kölcsönözték a budapesti tárlatra, mint a berlini Vor­de­r­asia­tisches Museum vagy a párizsi Musée du Louvre.

Ragyogó lazúrkék színű Istár-kapu installáción keresztül lépünk be a Kr. e. I. évezred első felének mezopotámiai világába, az Újasszír és az Újbabiloni Birodalom korába. A kilenc szekción keresztül el­ka­lau­zoló tárlaton elsőként megismerhetjük az 1899–1917 között Robert Koldewey irányításával precízen és példaértékűen végrehajtott régészeti ásatásokat, amelyeknek köszönhetően felszínre került az ókori város, Babilon. Láthatjuk az Istár-kapu és a hozzá vezető Felvonulási út makettjét, illetve az előbbit díszítő sárkánykígyót és bikát megjelenítő akvarelleket, valamint a Felvonulási utat egykor díszítő oroszlánok egyikét realisztikusan ábrázoló mázastégla díszt. A várost védelmező isteneket megjelenítő teremtmények bajelhárító kapuőrzőként szolgáltak.

Az asszírok három évszázad alatt „feltalálták” a soknemzetiségű birodalmat és megteremtették annak ideológiai alapjait. E folyamat során eleinte csak a Tigris és az Eufrátesz szíriai kanyarulata közötti terület kialakítására, stabilizálására került sor, majd Asszíria uralkodói dicső hódításokba kezdtek. Mindenben alárendelték magukat az istenek akaratának: az ő nevükben, a tőlük kapott fegyverekkel győzedelmeskednek – többek között ezt a leírást is megismerhetjük egy akkád nyelvű ékírásos táblából, s láthatunk palotadombormű-töredéket, amely egy Babilóniában zajló ostromjelenetet hivatott megörökíteni.

A tárlat külön szekcióban kiemelten foglalkozik a korszak legjellemzőbb tárgytípusával, a különféle ásványokból és kőzetekből készült pecséthengerekkel. A közepükön általában átfúrt, gyermekkisujj méretű tárgyak miniatűr ábrázolásain szintén a mezopotámiai istenvilág elevenedik meg. A hengerpalást mintáin találkozhatunk az ókori mezopotámiai művészeti hagyomány fontos képviselőivel, az isteni és természetfeletti erővel bíró héroszokkal.

Innen az asztrális és természeti istenek világába lépünk. Megcsodálhatjuk a babiloni teremtéseposz I. tábláját, olvashatunk istenek harcáról, csillagok születéséről, világok teremtéséről. Viszontláthatjuk Adadot, akinek markáns szerep jutott a meteorológiai jelenségeket istenek megnyilvánulásaként értelmező kultúrában. A viharisten az esővel a mezőgazdaságból élő ókori népek számára a termés fejlődését segítette elő, ugyanakkor hatalmából adódóan a vihar, a villámlás, az árvíz és a szárazság révén felléphetett az előbbivel ellentétes pusztító szerepben is.

Külön részben találkozhatunk a bajelhárító lényekkel és ismerhetjük meg az ókoriak életében betöltött szerepüket. A mezopotámiai emberek az ártó erők behatása ellen különféle amulettekkel, rituálékkal igyekeztek védekezni. A relief plakettek óvó erővel bíró mitikus és keveréklényeket ábrázolnak, s láthatunk hasonló funkciójú kisplasztikákat, amelyeket hajdanán mágikus védelem céljából önállóan vagy csoportosan tégladobozokban ástak el a ház, a templom, a város különböző pontjain.

A lakóházat formáló installáció­ban a démonvilágot bemutató tárgyak kaptak helyet. Az ókoriak a betegségeket a félelmetes megjelenésű és erejű démoni lények behatásának tartották, amelyek különböző módon sanyargatják az embereket. Ennek a világnak két legismertebb képviselője Pazuzu, illetve Lamastu, aki a várandós asszonyok, a születendő gyermekek és az újszülöttek életére tör. A démonok hatalmát ugyanakkor felhasználták védelemre is, valamint, hogy azok harcoljanak egymással, ezáltal kioltsák a másik erejét.

Megcsodálhatjuk a tárlaton az asszír palotából származó, vélhetően tisztító rituálét végző mágikus lényeket, az apkallukat bemutató, monumentális méretük által és esztétikailag is hívogató domborműveket a kalhui Északnyugati Palotából, illetve a babiloni Istár-kapuról származó mázastégla díszen találkozhatunk a mushussuval. A ragadozó, mérgező és félelmet keltő sárkánykígyó a mezopotámiai keveréklények világának egyik fontos szereplője, aki Marduk, Babilon főistene mellett jelenik meg. Emellett fiát, Nabút is az újasszír és az újbabiloni művészetben vele ábrázolják. A tárlat utolsó szakasza bemutatja a jól ismert bibliai Bábel tornya, a ba­biloni lépcsőzetes toronytemplom motívumát és történetét német­alföldi festményeken és XX. századi magyar művészeti alkotásokon keresztül.