A zöld és a rózsaszín ötven árnyalata

Kezdjük rögtön a húzónevekkel: az Emmy-, Grammy- és Tony-díjas Cynthia Erivo alakítja Elpha-bát, a későbbi nyugati boszorkányt, a Grammy-díjas, sokszoros platinalemezes szupersztár Ariana Grande pedig az északi boszorkányt, G(a)lindát. A film elején a talpig rózsaszínbe öltözött, varázspálcáját lengető G(a)linda azt ünnepli a néppel, hogy végre legyőzte a gonosz nyugati boszorkányt, Elphabát. Ekkor teszik fel neki azt a kérdést, hogy nem voltak-e jó barátok valamikor. Így kanyarodik vissza a történet kezdetek kezdetére, hogy meglássuk, mi mozgat egy papíron ennyire gonosz karaktert, mint a zöld boszi.

Kiderül – mint ahogy többnyire az életben is –, hogy a helyzet sosem fekete vagy fehér, a kettő között rengeteg árnyalat van. Zöld és rózsaszín esetében is. Elphaba sem gonosznak született, inkább a körülmények és a társadalom áldozata. Zöld bőrszíne miatt gyerekkora óta számkivetett, sokan csak megvetendő furcsaságnak tekintik. Nem is ő, hanem kerekesszékes testvére, Nessarose (Marissa Bode) az, aki felvételt nyer a Shiz Egyetemre, amely leginkább a Harry Potter-filmekből ismert Roxfort rózsaszín flitteres változatára hajaz. Az itteni „Dumbledore”, azaz a Michelle Yeoh által alakított Madame Morrible azonban – mindenki legnagyobb meglepetésére – az elbűvölő G(a)linda helyett a páratlan mágikus képességekkel megáldott Elphabát veszi a szárnyai alá. Ennek következtében a két boszorkánytanonc szobatárs lesz. Kezdetben gyűlölik egymást, ám később összebarátkoznak, hogy egy sár­mos lovag, Fiyero (Jonathan Bailey) miatt újból összekülönbözzenek. Aztán megérkezik a meghívó Elphaba részére, hogy látogassa meg Ózt, a nagy varázslót (Jeff Goldblum), és G(a)linda is vele tart Smaragdvárosba. Itt aztán különös kalandban lesz részük, melynek a vége az, hogy Elphaba – sorsába beletörődve – seprűre pattanva elmenekül, G(a)linda viszont Óz birodalmában marad.

A Wicked musicalfilm, tehát rengeteget énekelnek benne, és a – néhány jellegtelenebb betétdaltól eltekintve – jó érzékkel elhelyezett slágerek a két csodás főszereplő előadásában emelik a történet fényét. A Defying Gravity (A gravitáció legyőzése) című betétdal eposzi méreteket öltő tálalásának köszönhetően úgy állunk fel a székből, hogy simán néznénk tovább, holott 180 perces a film.