Dacolva a feledés homályával

Minden gyűjtő, művészettörténész és műkereskedő életében a legnagyobb élmények közé tartoznak azok a pillanatok, amikor egy korábban sosem látott vagy csupán elsárgult régi fényképről ismerős műalkotás kerül a kezébe. Ez a kincstalálás, felfedezés igazi gyermeki izgalom és öröm. Nemcsak az anyagi érték fontos ilyenkor, hanem az, hogy a régmúltból érkezik üzenet, amit az ember elsőként kap meg. 

A kötet szerzője, egyben a kiállítás kurátora, Molnos Péter és a kiadó, Kieselbach Tamás sokszor átélte ezt a semmi máshoz nem hasonlító érzést. Padláson, ujjnyi vastag por alatt rejtőző remekmű, évtizedeken át egy ágyneműtartóban őrzött, százmilliós értékű kép, az Ecseri piacon talált, múzeumi rangú műalkotás vagy éppen egy New York-i aukcióról hazaérkező festmény – az elmúlt két évtizedben ilyen történetek révén bővült a magyar festészet, igazi kincsek kerültek elő a feledés homályából itthon és külföldön egyaránt. 
A kurátor hatalmas anyagból dolgozott: mintegy 60 ezer reprodukciót vizsgált át, hogy a legérdekesebb alkotásokat kiválassza. Megkeresett gyűjtőket, galeristákat és az Ecseri piacon dolgozó kereskedőket is, hogy teljes áttekintést kapjon a közelmúltban előkerült művekről. A Megtalált képek című kötet több mint 350 műalkotás reprodukcióját mutatja meg, amelyekhez Molnos Péter mintegy száz tanulmányt írt, izgalmas történetekkel. 

A tárlaton ezekből a festményekből többtucatnyi kapott helyet. Egyedülálló alkotások képviselik a szecesszió, a Vadak, az avantgárd és az art deco legjelentősebb magyar festőit, továbbá a nagybányai és a szolnoki művésztelep, a római iskola és az École de Paris kiemelkedő alkotóit is. Kiderül, hogy miért semmisült meg vagy került külföldre annyi jelentős magyar műalkotás a XX. század folyamán. Hogyan tűntek el Bortnyik Sándor legjelentősebb avantgárd képei az 1920-as évek Berlinjében? Hogyan élte túl Ferenczy Károly egyik legjelentősebb alkotása, a Nyár című monumentális festmény a tulajdonos villájának 1944-es lebombázását, miért került az amerikai katonák kezébe, és hogyan jutott vissza Magyarországra a legendás ezüstvonattal? Történelmünk drámai fordulatain kívül az eltűnésekért okolható még a hazai mecenatúra és műgyűjtés fejetlensége, valamint az a tény, hogy a művek egy része idegenben, elsősorban Párizsban, Rómában, Berlinben született és ott talált gazdára. 

A Tuniszi utca című Hatvany Ferenc-kép 1907-ben készült, amikor a festő néhány hónapot töltött három művész barátjával Tunézia fővárosában. A Pesti Hírlap 1907. január 25-én megjelent tudósítása szerint a művészek „Tunisz mellett, francia festők társaságában, gyönyörű vidéken villát béreltek maguknak”. Hatvany ezen az utazáson legalább fél tucat tuniszi témájú tájképet festett, de ezek közül mindeddig csak ez az egy alkotás került elő. Utoljára 117 évvel ezelőtt került a nagyközönség elé: 1908 januárjában mutatták be a Nemzeti Szalon kiállításán. Innen minden bizonnyal visszakerült a festő lakásába, majd egy távoli rokon – a szignó mellett olvasható ajánlás szerint egy bizonyos Julienne – kapta meg ajándékba. Az egykori tulajdonos leszármazottai­nál szerencsére fennmaradt egy 1920-as évekből származó enteriőr­fotó, amelynek bal felső sarkában, a szoba falán a Tuniszi utca is látható. Sok évtizednyi csend után, külföldi magántulajdonból, csupán néhány hónapja került elő, s mint kiderült, előtte hosszú és kacskaringós utat járt be. 

Színes, ám igen elszomorító sorozatot állíthatnánk össze azokból a történetekből, amelyek a magyar műtárgyállomány egy-egy jeles darabjának megsemmisüléséről vagy elvesztéséről szólnak. Ilyen Szobotka Imre kubista festményeinek első világháborús párizsi kálváriája, vagy a villamoson felejtett Vajda Lajos-mappa meg a Kassák Lajos által 1926-ban Bécsben hagyott bőrönd sztorija (ez utóbbiban az emigrációs években kiadott Ma-számok teljes reprodukciós alapanyaga pihent). És akkor még nem beszéltünk a műgyűjteményekre hullott bombákról és a keletre hurcolt remekművek tömegéről! 

Bármilyen meglepő, de előfordul, hogy látszólag jól ismert, alaposan kikutatott közgyűjtemények mélyén lapulnak műalkotások. Az „évszázad felfedezése” a Magyar Nemzeti Galéria egyik raktárához kötődik. A gyűjtemény költözésének előkészítése során, 2016-ban az egyik pinceraktár polcrendszere mögött egy fal felé fordított, alacsony szekrényt találtak a muzeológusok. A szekrény kifordítása után két rendkívül szennyezett, spárgával átkötött vászontekercs került elő, amelyek összesen negyven olajfestményt rejtettek Vaszary János életművéből. Alapos kutatás után kiderült, hogy a képek röviddel a festő halála után, az 1940-es évek elején kerültek a közgyűjteménybe, és ettől kezdve a nagy felfedezésig soha senki nem látta őket. A kiemelkedő kvalitású, összesen több milliárd forint értékű festményeket 2022 szeptemberében állították ki először a Magyar Nemzeti Galériában. Szerencsére nem süllyedtek végleg a feledés homályába.