Festőfejedelem a Szépművészetiben

Jó apropót adott a két évforduló, hogy egy olyan, eddig példa nélküli, az alkotó teljes életművét felölelő tárlat szülessen, amely – a fiatal éveitől a köré épült mítoszig terjedően – átfogó képet ad róla, kiemelve a „Munkácsy márka” kialakulását, ikonná válását. A cím is erre utal: Egy világsiker története. A magángyűjte­ményekből és külföldről is kölcsönzött, rejtőzködő remekművek között számos olyan alkotás lát­ható a mostani tárlaton, ami még sosem járt korábban Magyaror­szágon. 

A Munkácsy-történet szerencsére közismert, a Krisztus-trilógia egyesítése okán az elmúlt két-három évtizedben újra és újra fókuszba került zseniális alkotójuk. A kivételesen tehetséges magyar asztalosinas külföldre ment festészetet tanulni, Düsseldorfban fedezték fel, képei bekerültek a párizsi Szalonba, érmeket szereztek, felfigyeltek rá a korabeli Európa leghíresebb művészei. A magyar fiatalembert szárnyai alá vette Cécile Papier báróné, aki megözvegyülése után hozzáment a festőhöz. Párizsban telepedtek le, ahol saját palotát építettek a város legelegánsabb negyedében. Munkácsy a festészetével az 1870–'80-as években tömegeket nyűgözött le, később valóságos festőfejedelemként látogatott haza szülőföldjére. 

A tárlat többek közt a művész életének ezt az aspektusát is kiemeli: miként volt képes fenntartani a körülötte lobogó érdeklődést; mekkora segítség volt ebben felesége, valamint üzleti partnere, Charles Sedelmeyer? Cécile Papier becsvágyó menedzserként egyengette férje útját, magas társadalmi státusával bevezette Munkácsyt a korabeli francia elitbe. Férje ebben az időben már nem a kitaszítottakat és a nyomorultakat festette, hanem a nagypolgárság portréit és gazdagon berendezett élettereit. Az utóbbiak az úgynevezett szalonképek, Munkácsy karrierje második szakaszának meghatározó műfaja – sokáig kevés volt belőlük itthon, hiányoztak a hazai múzeumokból, gyűjteményekből, mára folyamatosan kerülnek elő újabbak az aukciókon is. 

A Reggel a nyaralóban című, kivételesen szép szalonkép kifejezetten erre a kiállításra érkezett Budapestre Amerikából. Egy dúsgazdag New York-i üzletember vásárolta meg az 1880-as években Munkácsy műkereskedőjétől, Charles Sedelmeyertől, és a mágnás unokája hagyományozta az Albany Institute of History & Artnak, ahol ma is látható. A márkaépítés másik kulcsszereplőjével, Sedelmeyerrel Munkácsy tíz évre szóló, kizárólagos szerződést kötött munkái értékesítésére 1878-ban; nélküle a festő nemigen gazdagodott volna meg a művészetéből. 

A műkereskedő szervezte meg óriási tömegeket megmozgató európai képbemutató körútjait, illetve amerikai utazását, és ő terelte a festőt a kolosszálképek irányába. Az évfordulós tárlatra kettő érkezett: a Krisztus-trilógiából a Gol­gota (a debreceni Déri Múzeumból), valamint egy annál is nagyobb, egészen gigantikus kései főmű, a Honfoglalás az Országházból. Ez már önmagában is szenzáció, mert a közönség ritkán láthatja, legutóbb 2012-ben hagyta el a Parlament épületét. 

Krasznai Réka kurátor külön tablón hívta fel a figyelmet rá, hogy még a leghíresebb Munkácsy-művek is viszonylag későn érkeztek haza. A Siralomház például csak 1965-ben mutatkozott be először a Magyar Nemzeti Galériában (ezt még Düsseldorfban, a festőállványról vette meg Munkácsytól egy amerikai üzletember). A Zálogház és a Műteremben 1990-ben tért haza, kezdetben csak letétként. Ma már ezek a képek mind magyar közgyűjtemények féltett kincsei, amelyek március végéig együtt várják a látogatókat.