Díjeső a nemzeti ünnepen

KOSSUTH-DÍJAT vehetett át Mikulás Ferenc (84), a magyar animációs­ kultúra egyik legjelentősebb alakja. Nevéhez fűződik a Pannónia Rajzfilmstúdió kecskeméti műtermének (a későbbi Kecskemétfilm Kft.) megalapítása és aranykora, valamint a Magyar népmesék rajzfilmsorozat létrehozása. 

Eddig sem szűkölködött sikerekben, ám ez a díj most megkoronázta a munkásságát – így kezdem a beszélgetést Mikulás Ferenccel, aki rögtön rávágja, hogy az nem egyedül neki mint alkotóművésznek vagy stúdióvezetőnek jár, hanem annak a kreatív közösségnek, amellyel évtizedek óta egy úton halad. Persze az is egyértelmű, hogy ennek a műfajnak szentelte az életét, a pályáját. Annak idején óriási megtiszteltetésnek vette a kecskeméti műterem létrehozására szóló felkérést, valójában a nulláról kellett építkeznie egy nem létező épületben egy nem létező csapattal. Szerencsére kapott hozzá megyei segítséget, noha az elmúlt 54 év alatt rengeteg problémát kellett megoldania. „A nehézségek tettek kreatívvá” – vélekedik a kezdetekről. 

Büszkeséggel tölti el a stúdió nemzetközi hírneve. A világ számos fesztiválján szerepeltek már, rengeteg díjat nyertek, és rendszeresen megrendezik a saját animációs seregszemléjüket is, valamint jól működő nemzetközi ösztöndíjrendszert építettek ki. Ami az alapító-igazgató kedvenc produkcióját illeti, az Tóth Pál Leo és Fred sorozata, ahol a szereplők nem beszélnek, hanem a metakommunikáció dominál. Persze említhetné a Magyar népmeséket is. A magyar, angol, kínai változatoknak 202 millió nézője van már, 137 országban nézik magyar nyelven. „Szerintem a rajzfilm örök életű lesz, régen kinőtte Disney pizsamáját” – fejezi be mondandóját Mikulás Ferenc, aki továbbra is stúdióvezetőként tevékenykedik, és már javában szervezi a 40. Kecskeméti Animációs Filmfesztivált. 

∗

JÓZSEF ATTILA-DÍJAT kapott a Szolnokon élő Jenei Gyula (62) költő, szerkesztő, tanár. Volt népművelő, kollégiumi tanár, újságíró városi és megyei lapnál. Publikált a Szabad Földben, és foglalkoztatta a Magyar Rádió szolnoki stúdiója is. A nyolcvanas évek közepétől ír verseket, eddig 17 kötete jelent meg, 1998-ban pedig megalapította és azóta is szerkeszti az Eső című folyóiratot. 

– Negyvenévnyi költői munkásságának méltó elismerése a díj? 

– Nagyon örülök a díjnak, természetesen. Tényleg negyven év! Az elismerés viszont vagy jön, vagy nem. Magyarul: egy ilyen díj fontos, de kissé arctalan. Vannak közvetlen visszajelzések, amikor például egy-egy író kolléga olvas valahol egy versemet vagy akár kötetemet, s rám ír, rám telefonál, hogy tetszett neki. Tulajdonképpen ezek is díjak. Jólesnek az olvasói visszajelzések, sőt a kritika is, ha átgondolt, s hibákkal szembesít, vagyis lehet belőle tanulni. 

– Nagy kihívás vidéken szerkeszteni irodalmi folyóiratot? 

– Jó irodalmi lapot szerkeszteni mindenhol kihívás. Szolnokon, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében különösen, mert szűkös az irodalmi közeg. Itt nincsenek nagy egyetemek bölcsészhallgatókkal, -professzorokkal, aki pedig itt nevelkedik, itt kezd írni, legtöbbször a fővárosban köt ki. Persze ezt manapság már részben ellensúlyozzák az internet adta kommunikációs lehetőségek, de azok mégsem olyanok, mint a személyes beszélgetések, találkozások. A másik, erős kihívás a megjelenés költségeinek előteremtése. Most épp szűkös idők járnak. 

– Magyartanárként mit tehet a versek népszerűsítéséért? 

– Sokat és keveset. A magyarnak, az irodalomnak mint tantárgynak folyamatosan csökken a presztízse. A rohanó világban túl nagy a zaj, annyi minden más fontosabbnak tűnik a művészetnél. A vers általában csöndet kíván, szemlélődő figyelmet. Vannak diá­kok, akik képesek erre, a többség viszont túlélni akar. Könnyű ötöst és jól sikerült érettségit. De ez sem újdonság, csak az arányok… 

∗

MÁTÉ PÉTER-DÍJBAN részesült művészi tevékenysége elismeréseként Malek Miklós (79) zeneszerző, karmester, könnyűzenei előadó. Nagy idők tanúja, több műfajban bizonyította tehetségét. Dalszerzőként 1973-ban a Hull az elsárgult levél hozta meg számára az átütő sikert. 

– Jólesik az elismerés – szögezi le a művész. – Szívemet melengeti, hogy e díj odaítélésének hátterében szakmai döntés áll, ami érzésem szerint egybeesik a szélesebb közönség véleményével. Az is igaz, nálam a komolyzene és a könnyűzene békében él egymás mellett. Annak külön örülök, hogy Máté Péter nevét viseli a díj. Jóban voltunk, elismertük egymás munkáját. Ám hiába volt nagyon tehetséges, népszerűsége csak a Hull az elsárgult levél eléneklése után kezdett felívelni, ami erősítette a magabiztosságát és az önbecsülését. Még ma is sokan szeretik a dalait! Legalább utólag kap a sorstól szakmai és társadalmi elismertséget, amit életében nem kapott meg kellőképpen. 

Malek Miklós trombita szakon tanult a Zeneakadémián. Első sikerét az 1963-as Ki mit tud?-on érte el, az Angyalföldi Dixieland Zenekarral kategóriagyőztes lett. Aztán az 1969-es Táncdalfesztiválon Koncz Zsuzsa elénekelte a Négy szürke fal című szerzeményt, melynek hangszereléséért díjat kapott, végleg eldőlt a sorsa. A fesztiválokra Budapesttől Drezdán át Rio de Janeiróig szinte minden versenydalt vele hangszereltettek. És jött az Express együttes több mint 20 éves sikerszériája. (Itt jegyezzük meg: az együttes frontembere, Solymos Antal Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott.) 

A művész más műfajokban is maradandót alkotott, rádiós és televí­ziós munkássága mellett Hofi Géza színházi műsorainak zenei vezetője volt, írt karakterdarabokat, szimfonikus műveket, trombita-, kürt- és harsonaversenyt, táncjátékot. Karmesteri tevékenysége ugyancsak jelentős. Elismerései között ott van az eMeRTon-díj, az Erkel-díj, az Artisjus Életműdíj is, ezekhez társult most a könnyűzenészeknek járó állami kitüntetés.