Életveszélyes hallgatás

Bogi (Mari Dorottya) egy halk szavú, feszengő, végletekig gátlásos vidéki lány, ugyanakkor tehetséges énekes, aki a Zeneakadémián tanul. Az iskola mellett bébiszit-terkedéssel keres pénzt: unokatestvére, Tamás (Polgár Csaba) és felesége, Zita (Jakab Juli) két kisgyermekére vigyáz. A házaspár kapcsolata válságba kerül, s a köztük kiéleződő feszültség óhatatlanul átragad a kicsikre, ugyanúgy Bogira is.

Figyelmetlenségből hibát követ el, és a tipródó jelleméből következő némasága életveszélyessé válik. 

A vezető történetfonalból számos halovány, nem kifejtett, csupán felvillantott mellékszál ágazik el, amely sokféle problémát érint. A karrier és gyermekvállalás egymásnak feszülése, a kiüresedett kapcsolat, a hazugság és hamisság, a felelősségvállalás, a cinikus önzés mind kiaknázatlan lehetőségek. A film fő mondanivalója azonban az elhallgatott baleset köré font zsúfolt napok precízen kidolgozott pillanatképei, illetve komoly konfliktushelyzeteken át következetesen épül. 

Schwechtje Mihály író-rendező Félúton Berlinbe című regényében, illetve első filmjében, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod tinédzserdrámában a sérülékeny, tétova hősöket helyezi középpontba. Jelen alkotásában szintén érzékeny kíváncsisággal nyúl egy, a gyermeki és felnőttlét határán egyensúlyozó rémült lány tragédiá­jához, aki érzékeny lelkével borzongva szemléli a világot. Mari Dorottya mesterien mutatja meg a némán maradt hullámzó érzelmek viharában legbelül mégis hangosan üvöltő kétségbeesést, vergődő magatehetetlenséget. 

A tapintható, de egyre felkavaróbb feszültséget a történet jól adagolja. Gyakran szemérmetlenül enged betekintést a szereplők hétköznapjaiba, a jól működő realista és naturalista elemek ráerősítenek erre a szándékra. A zaklatottságot aláfestő zenei betétek, a vitajelenetek, az öklendezések, az idegőrlő gyereksírás ismétlődése még inkább átélhetővé teszi a szereplők helyzetét. 

A címadás meglehetősen találó, sokrétűen érvényesül az alkotás során. Az egymás előtt titkolózó házaspár sündisznóvá gömbölyödve hárít magáról minden felelősséget. A hazugságba Tamás a lányát is bevonja: egy szúrós kis állatkát ígér neki az „ártatlan” cin­kos­sá­gáért­ cserébe. Közben az édesanya is ígéretet tesz, hogy elviszi éjszakai sünvadászatra, amire végül sosem jut idő. A motívum leginkább Bogi karakterében domborodik ki: megbújik az avar alatt, kínlódik mélyen és kapkod a felszínen. 

A szinte mindvégig zaklatott lelkű lányt egyetlen pillanatban látjuk önfeledten vidámnak, amikor Gryllus Vilmos Szúrós gombóc című dalát énekli a gyerekeknek. A zene visszatér a zárójelenetben is, mint az egymásnak adható szeretet és törődés jelképe. A vágyott feloldás azonban mégsem érkezik: bár közvetlenül senki sem vádolható a véletlen balesetért, ám mindenki felelőssé tehető az értelmetlen túlhajszoltságért, amelynek a tétje már nem kevesebb, mint egy gyermek élete.