Megtévesztő erővel bír a látszat

Kétség nem fér hozzá, hogy Agatha Christie neve egyet jelent a fordulatos és lebilincselő krimik világával. Sőt, művei rendkívül népszerűek filmvásznon és színházban is, számos regényéből és novellájából készültek nagy sikerű adaptációk. Például az Egérfogó a világ leghosszabb ideje folyamatosan futó színdarabja, amely 1952 óta megszakítás nélkül látható a londoni West Enden. 

A vád tanúja pedig az egyik legismertebb bírósági drámája, amely szintén nagy sikert aratott a West Enden és Broadwayn. 1957-ben Billy Wilder filmre is adaptálta, Marlene Dietrich és Charles Laughton főszereplésével. Jelenleg a budapesti Játékszín színpadán kel életre a történet, amelynek középpontjában Leonard Vole, egy jóképű fiatalember áll (Kocsis Dénes), akit egy idős hölgy meggyilkolásával vádolnak. Az ügy bonyolultságát fokozza, hogy felesége, Christine (Lévay Viktória) a vád tanújaként lép fel, így Leonard sorsa nagyrészt az ő vallomásán múlik. A cselekmény fő helyszíne a tárgyalóterem, ahol a nézők szinte esküdtszéki ülnökként követhetik nyomon az eseményeket, és együtt gondolkodhatnak a szereplőkkel a rejtély megoldásán. 

A rendezést Simon Kornél jegyzi, aki gondoskodott arról, hogy a darab feszültsége és fordulatossága végig fenntartsa a nézők figyelmét. A díszletekért Bátonyi György, míg a jelmezekért Papp Janó felelt – munkájukkal hitelesen teremtették meg a korabeli Anglia atmoszféráját. Sir Wilfrid Robarts védőügyvédet Kern András alakítja, míg Myers ügyészt Szerednyey Béla – a humor fegyverét is bevetve, zseniális párost alkotva. 
A vád tanúja nem csupán egy krimi; a darab mélyebb kérdéseket is felvet az igazságszolgáltatásról, az emberi természetről és a látszatok megtévesztő erejéről. A nézők folyamatosan azon gondolkodnak, ki mond igazat, és ki próbálja félrevezetni a bíróságot. Ez a bizonytalanság és a folyamatos fordulatok teszik a darabot igazán izgalmassá és emlékezetessé. Agatha Christie-rajongóknak, mondhatni, kötelező!