Úgy szeretjük, ahogy van

Bridget Jones (természetesen ezúttal is a kétszeres Oscar-díjas Renée Zellweger megformálásában) kislánya, a négyéves Mabel tisztára olyan, mint ő: romantikus és álmodozó. A kilencéves Billy pedig kiköpött olyan, mint az édesapja, Mark Darcy (Colin Firth), akit ebben a filmben már csak emlékként felbukkanva láthatunk. Akárcsak Bridget édesapját, akitől élete leghasznosabb tanácsát kapja: „Ne csak túlélj, hanem élj!” 

Viszont itt vannak a többiek: az édesanyja, a barátai – Shazzer, Jude és Tom –, akik természetesen mind ellátják őt tanáccsal, lehetőleg egymással ellentmondókkal. Továbbra is élete része egykori szeretője, a rossz fiúból a család barátjává és alkalmi bébiszitterévé avanzsált – ráncosan is sármos – Daniel Cleaver (Hugh Grant). Mindnyájan egyetértenek abban, hogy az immár négy éve özvegy Bridgetnek (férje meghalt egy humanitárius misszió közben Szudánban) tovább kellene lépnie. Ja, és szexelnie is kéne… Marc Darcyt vélhetőleg azért „végezte ki” a sorozat szerzője, hogy az özvegy Bridget ismét megmutathassa az egyedülálló nők párkeresési nehézségeit. 

A Bridget Jones: Bolondulásig című filmben még a nőgyógyásza, dr. Rawlings (Emma Thompson) is arra biztatja a labilis lelkiállapotú, gyászába beleragadó özvegyet, hogy találja meg útját az élet és a szerelem felé. Bridget tehát visszamegy dolgozni, sőt, még a ran­diappokat is kipróbálja, és hamarosan összeakad egy álmodozó, lelkes fiatalemberrel. Roxterrel (Leo Woodall) csodálatos nyári románcba bonyolódik, de a köztük lévő jelentős korkülönbség halálra ítéli a kapcsolatukat. 

Miközben a munka, az otthon és a szerelem között egyensúlyoz, Bridgetnek meg kell küzdenie a tökéletes iskolai anyukatársak kritikáival, az apját hiányoló Billy iránt érzett aggodalmaival. Kínos jelenetekbe keveredik fiának szigorú és földhözragadt tanárával (Chiwetel Ejiofor), ám a kezdeti ellenszenv lassan átalakul, ahogy egyre jobban megismerik egymást – és a végén minden jóra fordul. 

Bridget Jones kaotikus világát lehet utálni vagy imádni, de kétségtelen tény, hogy olyan emberarcú hősnő, akivel bárki azonosulni tud. Jones állandóan ciki helyzetekbe bonyolódik, miközben – hisz végső soron egy naplóról van szó – belső monológjait is hallhatjuk, amelyekből bárki, aki nem tökéletes, magára ismerhet. 

Bridget Jones csaknem három évtizede, 1996-ban toppant be az életünkbe. Velünk öregedett, és most már az ötvenes éveiket taposók nehézségeit tárja elénk. A popkultúrában vele jelent meg az a tételmondat, amelyet ma már minden nő betéve tud: olyan pasit keres, aki úgy szereti, ahogy van.