Márai Sándor születésének 125. évfordulója alkalmából április 11-én kezdetét vette a Márai Sándor-emlékév.
Kép: Az ifjú Márai 1925 körül Kassán, szüleivel a húsvéti asztalnál
Márai Sándor születésének 125. évfordulója alkalmából április 11-én kezdetét vette a Márai Sándor-emlékév, amely egy esztendőn át változatos kulturális eseményekkel, kiállítással és irodalmi programokkal tiszteleg az író előtt. A Budavári Önkormányzat és a Budavári Közösségi Nonprofit Kft. szervezésében létrejött programsorozat kiemelt hangsúllyal mutatja be Márai Krisztinavároshoz kötődő időszakát.
Az író szerint Budán lakni világnézet. 1934-ben így fogalmazott erről Egy polgár vallomásai című művében: „Budára költöztem s mindennap óvatosan, gyanakodva mentem csak át Pestre (…) Budán könnyebben lélegeztem.”
Márai Sándortól ugyan már nem tudjuk megkérdezni, hogy mit értékelt nagyra a kávéházakban, kiskocsmákban, a Vár zegzugos utcáiban, vagy miért hitte, hogy Buda szerethetőbb Pestnél. Viszont egy beszélgetéssorozat – amelyet stílusosan a Márai Sándor Kulturális Központban tartanak – most arra keresi a választ, hogy mit jelent az I. kerületben élő alkotók számára Márai Sándor nyomában járni, milyen inspirációt adnak számukra írásai és különleges életútja. A felolvasással egybekötött első esten Ugron Zsolna József Attila-díjas író, Kaiser Ottó Balogh Rudolf-díjas fotográfus, fotóriporter, valamint Hoppál Mihály Széchenyi-díjas etnológus, sámánkutató mesélt az íróhoz és a közös lakhelyükhöz fűződő viszonyukról. Kedvenc Márai-könyveikből Szabó Sebestyén László színművész olvasott fel, a beszélgetést pedig Bauer Eszter, Budavár kulturális ügyekért felelős tanácsnoka moderálta.
Ünnep volt ez az este azok számára, akik jelen voltak. S hogy mi az ünnep? Márai szerint: „Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. (…) S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”