Határmezsgye a géniusz és az őrült között

A Centrál Színház új, Egy bizonyítás körvonalai című előadása David Auburn Pulitzer- és Tony-díjas darabját viszi színpadra. A történet középpontjában egy fiatal nő, Catherine (Szász Júlia) áll, aki apja, a nemrég elhunyt zseniális matematikus, Robert (Horváth Lajos Ottó) hagyatékát próbálja rendbe tenni – fejben és lélekben egyaránt. Amikor előkerül egy forradalmi jelentőségű matematikai bizonyítás, felmerül a kérdés: vajon az apa műve volt, vagy a lánya tehetsége csillant meg benne? És ha nincs bizonyíték, maradhat-e csupán a bizalom? 

Auburn műve egyszerre intellektuális krimi és érzelmi dráma. Nemcsak a matematika világát, hanem a mentális betegségek, a családi örökség, a női tehetség láthatatlansága és a kezdők esélyeinek kérdéseit is érzékenyen feszegeti. 

Sokan a darab amerikai filmes adaptációjából ismerhetik a történetet, ahol Anthony Hopkins játszotta az elhunyt matematikus apát, aki – még halála után is – meghatározza lánya (Gwyneth Paltrow) sorsát. Hopkins zseniálisan formálta meg a betegséggel küzdő, ám intellektuálisan ragyogó férfit: a határmezsgyét a géniusz és az őrült között, amelyet félelmetes erővel és mélységgel vitt vászonra. 

A Centrál Színház előadása Puskás Tamás rendezésében eleveníti meg ezt a különleges világot, méghozzá két nagy formátumú színművész főszereplésével. A színpadon nem először látjuk apa-lánya szerepben őket, és ez az összeszokottság, a köztük lévő mély emberi kapcsolat már önmagában is erős alapot ad az előadásnak. 

Szász Júlia a lány szerepében kivételes érzékenységgel jeleníti meg a bizonytalanság, a tehetség és az önkeresés állapotát. A karakter vívódása – vajon csak az apja zsenijének árnyékában él-e, vagy benne is ott lüktet a tehetség? – szívszorítóan hiteles. Játéka erőteljes és finom egyszerre: egy fiatal nő, aki nemcsak bizonyítani akar, hanem hinni is – magában, másokban, a jövőben. 

Horváth Lajos Ottó a matematikus apaként rendkívül árnyalt alakítást nyújt. Az őrület határán egyensúlyozó tudós szerepében képes egyszerre félelmetes és szerethető lenni – az alakítása méltó párja Hopkins emlékezetes filmjeleneteinek. 

A rendezés minimalista eszközökkel, de maximális hatással dolgozik. A színpadi tér szinte észrevétlenül alakul át a jelen és a múlt, a valóság és az emlékezet síkjai között. Puskás Tamás finom kézzel, precíz ritmusérzékkel terelgeti a színészeit és a nézőket egyaránt. Az előadás végig feszültséggel teli, miközben végig emberi marad – egyéni történet univerzális kérdésekkel. 

Az Egy bizonyítás körvonalai korántsem csak egy matematikai talányról szól, hanem az öröklött tehetségről, a félelmekről, a szerelemről és a bizalomról. Arról, hogyan bizonyítunk, ha még nincs semmink, csak egy ígéret.