Nem bánok semmit

Mercedes Kilmer, Val Kilmer lánya e-mailben közölte a sajtóval, hogy apja április 1-jén el­­hunyt. Bár a színész jó ideje visszavonult, és köztudott volt, hogy torokrákja miatt nem tud beszélni, Hollywoodot mégis megrázta a hír. A rendezők, köztük Ron Howard, Francis Ford Coppola és Michael Mann tisztelegtek előtte, illetve több színésztársa is megemlékezett Kilmerről. Coppola csodálatos emberként jellemezte, akivel öröm volt együtt dolgozni és öröm volt megismerni, Mann a karakterek teljes átélését, Howard széles művészi spektrumát dicsérte, hiszen változatos szerepei mellett énekelt, írt és festett is. Volt barátnője, Cher és egyik legjobb barátja, Josh Brolin színész pedig elszántságáról és hősiességéről beszélt, úgy jellemezve Kilmert, mint egy „okos, bátor, rendkívül kreatív lángcsóvát, akikből már nem sok maradt”. 

Val Kilmer Los Angeles Chat­worth negyedében nőtt fel, iskolatársa volt a későbbi Oscar-nyertes Kevin Spaceynek és az Emmy-díjazott Mare Winning­ham­nek is. 17 évesen vették fel az Államok legnevesebb művészeti egyetemére, a Julliardra, ám két héttel a tanévkezdés előtt öccse epilepsziás rohamot kapott a család jakuzzijában és meghalt. Évekig tartott, mire Kilmer kiheverte a tragédiát, különösen azért, mert a két évvel fiatalabb Wesley rendkívül tehetséges filmes volt. Val később úgy nyilatkozott róla, mint aki a következő George Lucas vagy Steven Spielberg lehetett volna. 

A Julliardnak köszönhetően a Broadwayn kezdte karrierjét, ahol többek között Sean Penn-nel és Kevin Baconnel játszott együtt, majd következett a tévé Michelle Pfeiffer partnereként. Az áttörést az 1984-es hidegháborús kémparódia, a Top Secret hozta meg, amelyben saját hangjával és táncmozdulataival alakított egy amerikai rocksztárt. Szupersztárrá két évvel később a Top Gun tette. 2013-ban úgy nyilatkozott a filmről, hogy élvezte a Tom Cruise-zal való munkát, mert a karaktere „nem kedvelte Cruise karakterét, de ez szórakoztató volt”. Ugyanakkor az ikonikus párosítás majdnem létre sem jött. A rendező Tony Scott többször udvarolt Kilmernek, hogy vállalja el a szerepet, de nemet mondott, mert nem tetszett neki a történet. Végül megállapodtak, hogy Iceman fejlődési ívet kap, és így mondott igent. (Érdekesség, hogy a film második részében szereplő Hangman, akit bizonyos tekintetben Icemanről mintáztak, szintén negatívabb szereplő volt az eredeti forgatókönyvben. Glenn Powell azonban Kilmer­hez hasonlóan megváltoztatta a karaktert.) 

A Top Gun kritikai és közönségsikere után Oliver Stone rendezte a Jim Morrison életét feldolgozó The Doorsban. A forgatás alatt annyira átlényegült, hogy nemcsak maga énekelte a dalokat, hanem mindig bőrnadrágban járt, sőt, a stábtagokat is kérte, hogy szerepe szerint szólítsák. Hasonló megközelítést alkalmazott más szerepeinek átélésére is, a Tombstone – A halott város forgatása idején például jégkockák közé feküdt rendszeresen, hogy megfelelően tudja bemutatni egy tuberkulózisban szenvedő haldoklását. 

A kilencvenes években Hollywood igazi húzónevének számított, számos filmben szerepelt, például a Szemtől szemben, az Angyal vagy a Mindörökké Batman produkciókban. Utóbbi kettő meglehetősen vegyes kritikákat kapott, Batmanként számosan gondolták, Kilmer nem rossz Michael Keaton utódjaként, de Joel Schumacher világa meg sem közelíti Tim Burton denevérlátomásait. Kilmer a sikertelenséget a jelmeznek tulajdonította, többször nyilatkozott, hogy abban se mozogni nem lehetett, se hallani a stábtagokat. Az évek során heves természete és perfekcio­niz­musa miatt több kollégájával és rendezőjével keveredett vitába, az 1996-os Dr. Moreau szigete rendezője, John Frankenheimer például hírhedten úgy nyilatkozott, hogy két dolgot nem csinálna életében: „megmászni a Mount Everestet és még egyszer Val Kilmerrel dolgozni”. 

Ez az időszak magánéletében is mélypont volt: 1996-ban vált el szintén színész feleségétől, Joanne Whalleytől, akit a nyolcvanas években a Willow forgatásán ismert meg. A későbbi években inkább független filmekben szerepelt, nagy produkcióba a 2004-ben bemutatott Nagy Sándor, a hódító című történelmi eposzban tért vissza, ám a film nem aratott sikert. Egyre inkább visszavonult új-mexikói farmjára, hogy a családjával legyen, írjon és fessen, bár 2016-ban volt egy Mark Twainről szóló, egyszemélyes előadás-sorozata. 

2014-ben diagnosztizálták nála a torokrákot, amiből ugyan meggyógyult, de elvesztette a hangját. 2020-as memoárjában és 2021-es önéletrajzi dokumentumfilmjében őszintén vall a betegségről. Sok ezer órányi korábbi felvétel és fia, Jack hangjának segítségével szólal meg a filmben. Utolsó szerepe, a Top Gun: Maverick is úgy volt lehetséges, hogy a produkció nem sajnálta a pénzt, az angol mesterséges­intelligencia-cég, a Sonantic alkossa újra Kilmer hangját régi felvételek felhasználásával. 

Önéletrajzi műveiben és nyilatkozataiban is többször hangsúlyozta, hogy áldottnak érzi életét és nem bán semmit. 2012-ben a Hollywood Reporternek például azt mondta, hogy „ha egyszer sztár vagy, mindig sztár maradsz, csak az a kérdés, hogy milyen szinten”. A társak megemlékezései szerint Val Kilmer a legnagyobb ikonok között marad meg az emlékezetben.