Száz képbe tömörített történelem

Palackposta – Emlékek a XX. századból, a vasfüggöny keleti oldaláról – ezzel a szokatlanul hosszú címmel látható a Cegléden élő fotóművész, Apáti-Tóth Sándor legújabb kiállítása a budapesti Karinthy Szalonban. A bemutatott anyag több mint ötven év 30-40 ezer expozíciójának száz képbe való tömörítése. Diktatúrák lenyomatai, szerelmek emlékei, hétköznapi történetek „szubjektív dokumentumai”. A kollekció két részből áll: egyik fele nagy méretű, brutális fekete-fehér fotók, másik fele rozsdás vaslemezekre installált filmcsíkdarabok nagyításai. Megrázó és különleges látvány. Hogy milyen tematika mentén válogatott a művész az archívumából szemelvényeket, arról így nyilatkozik: 

– A múlt századra gondolva két diktatúra képe bukkan elém: a ná­­ciz­musé és a kommunizmusé. Szép emlékként pedig ifjú korom és fel­nőtt évtizedeim. Fotográfusi pályám első szakaszának jelentős állomása volt az Emlékek ciklusom, amely felvillantotta a nácizmus lenyo­ma­tát. Az auschwitzi képek, a kap­cso­lo­́dó, dermesztő, sivár fe­ke­te-fehér foto­g­ra­́fiák szorongató világot mutattak. Az anyag a rend­szerváltozás után teljesedhetett, egészülhetett ki az Ecce homo-korszakommal, a kommunista dikta­túra szimbolikus meg­jele­níté­sével. Ám változat­lanul maradt hiány­érzet bennem. Úgy érez­tem, bár­milyen égbekiáltó ször­nyű­ségek történtek is a múltban, akkor lenne kerek az egész, ha mellé ten­ném, hogy a század második felében az élet, a hétköznapi élet feltartóz­tat­ha­tatlanul haladt a maga útján, apró, köznapi örömökkel, bána­tokkal, szerelemmel, halállal. Hiszen egyéni, személyes emlékeink is a közösségi emlékezet részei. Pá­­ratlanul izgalmas feladat volt a meglévő anyagaimban elmerülni és azokból apró törte­́ne­teket kiemelve kiegészíteni a korábbi kép­együt­test. Mint egy palackpostát, úgy dobom most napjaink képóce­án­jába, hátha rátalál valaki.