Megmentőből múzsa

Személyiségének mindössze egyetlen aspektusára, lelki töredezettségének mélységben való ábrázolására koncentrál a megrázó és felemelő alkotás, az eddigiektől eltérő szemszögből világítja meg számunkra a költő életét. Ennek a küzdelemnek még egy szereplő a részese: Gyömrői Edit, aki Rapaport Samutól veszi át a sztárbeteg pszichoanalitikus kezelését. Az erős és magabiztos, művelt, jól szituált fiatal nő csodálja, rettegi páciensét, vonzódik hozzá, de leginkább a szakmai kihíváshoz. Az ő szemszögéből bontakozik ki előttünk a kiszámíthatatlan és olykor félelmetesen tolakodó költő egyre inkább kétségbeesésbe forduló szenvedéstörténete. 

A karrierje hajnalán járó analitikus bizonyítani akar, de a viharban szárnyaló elmét mégsem tudja megszelídíteni. Sőt, a határokat átlépő kísérletezései csak tovább rontanak páciense állapotán. Empatikus jelleménél fogva mélyen együttérez vele, egyre reménytelenebbül igyekszik megmenteni őt – a film címe egyszerre vonatkozik Editre és utalás a költő tollából származó azonos című versre. 

A független alkotás készítői a hitelességre építettek, minden eljátszott mozzanat korabeli forrásokon – verseken, tanulmányokon, újságcikkeken – alapul, továbbá az alkotási folyamatot megelőzően pszichoanalitikusokkal, akadémikusokkal és a József Attila Társaság szakértőivel is konzultáltak. A történet támaszkodik a néző többlettudására. Az életrajzot a végkifejlet felől látva válik indokolttá a cselekmény döcögős indulása. Innen szemlélve nyernek értelmet az életszerűtlennek hangzó mondatok, közülük valamennyi a kétségbeesett és szeretethiányos költőnek a nem nyilvánosságra szánt, inkább önanalízis-kísérleteként értelmezett Szabad-ötletek jegyzékéből idézett. 

Rózsa Gábor író-rendező-producer – akinek nevét a Mentés másképp vagy a Legénybúcsú extrákkal alkotásokról már ismerhetjük – harmadik filmjének minden képkockája, mozzanata az eluralkodó tébolyt erősíti. A kevés szereplőt mozgató, főleg Gyömrői lakásában játszódó kamaradráma erőteljes színpadi munkát kíván meg a színészektől. A költőt megformáló Sütő András, illetve az analitikus bőrébe bújó Michl Juli (egyben a film vágója is) alakítása sem okoz csalódást. A sötétség és a fény játékában elénk táruló polgári élet megjelenítése kellően korhű. 

A gyermekként bántalmazott József Attila felnőttkori szorongásainak csarnokába elvezető visszaemlékezések, amik képileg erősek, kedélyborzolóak, még hatásosabban bevonják a nézőt a cselekménybe, s egyre biztosabban vetítik elő, amit az analitikus is sejt mélyen a lelkében: a költőt nem tudja kigyógyítani betegségéből. A férfi (feltételezések szerint) súlyos borderline személyiségzavarral élt, amit akkoriban még nem tudtak kezelni. Bár az analitikus nő a megmentőjévé is válhatott volna, neve inkább a kivételes életrajzban múzsaként maradt fenn. Az általa ihletett Gyermekké tettél, a Nagyon fáj vagy a Magány című versek máig a magyar irodalom páratlan, megrendítő lírai darabjai.