Döbbenetes leleteket találtak a magyar régészek Tázláron

Tatárjárás kori tömegsírt tártak fel a régészek Tázláron. Gallina Zsolt ásatásvezető régész az MTI-nek elmondta: az egykori halasi járás egyik legnagyobb régészeti lelőhelyén végeznek feltárást Tázláron, amelyet „a nép nyelve Templomhegy néven őrzött meg”. Egy Árpád-kori temető, egy tatárjárás kori erődítésrendszer részeit és áldozatok nyomait kutatják. Céljuk az erődítésnek használt árokrendszer minél hosszabb szakaszának feltárása, illetve a tatárjárás kori ostrom és pusztítás minél teljesebb körű bemutatása.

Gallina Zsolt kiemelte, hogy a szarmata koron kívül egy gazdag honfoglalás kori női lovas temetkezést, az Árpád-kori és a kunok által épített késő középkori templomot, több mint nyolcszáz Árpád-kori és késő középkori sírt és több tucat tatárjárás kori áldozat maradványait tárták fel már eddig.

A tatárjárás Magyarország egyik legmeghatározóbb eseménye volt

Mint felidézte, a 10. századtól folyamatosan 1241-ig Árpád-kori magyarok népesítették be a mai Tázlár területét. Az itt élők a 11. század végén és a 12. század elején templomot építettek és e köré temetkeztek. Falvaikat, templomukat és temetőjüket a mongol hódítás hírére árkokkal próbálták védeni, de a tatárjárás mindent felégetett, elpusztított.

Elmondta, hogy a településhez tartozó templomot a Duna-Tisza közén a legnagyobbnak számító, több mint 100 méter külső átmérőjű, mindent keresztül vágó, hármas körárokrendszerrel vették körbe, melynek feladata nem a temető lehatárolása, hanem a templomkörzet védelme volt a betörő mongol hordák ellen. Ennek látványos pusztulási nyomait mind a külső, mind a középső árok bontása során megfigyelték, hiszen bedőlt deszkafal, elrejtett edények, használati tárgyak, égett kőtöredékek, árokba hullott teljes és részleges ember- és állatvázak jelezték nyomait. A sikeres ostrom során ugyanis a mongolok az embereket és az állatokat – még a kutyákat is – egyaránt lemészárolták. Még a gyermekeket sem kímélték.

A régészek a külső és a középső árokrendszer hozzáférhető részének teljes feltárásával feltérképezhettek egy tatárjárás kori védművet és egy ostrom lefolyását. „Mindezt egy látványos körárokrendszer rekonstrukciójával tehetjük teljessé, látványossá és bemutathatóvá” – tette hozzá Gallina Zsolt.

A tatárjárást követő évtizedekben vagy a búvóhelyükről visszatérő magyarok, vagy az itt megtelepülő korai kun csoportok beköltöztek a templom közelébe az erődített külső árkon belülre, és itt építették fel meglepő fejlettségű, bélelt falú, nagy méretű, összetett szerkezetű veremházaikat.

A 14–15. század fordulóján az Árpád-kori helyén – azt egy falszélességgel kitolva – templomot állítottak, és ismét annak közelében, valamint a templom belső részébe temették el halottaikat. Háromezer fölé tehető a 11. és a 16. század között az ide eltemetettek száma – emelte ki a régész.

Nemrégiben az Árpád-kori és a középkori sírok mellett – melyek esetenként 4–5 rétegben helyezkedtek el –, a tatárjáráskor kiásott külső és középső kerítő árok újabb szakaszait tárták fel. A külső árokban néhány emberi koponyát, a középső árokban nagyjából négy méter hosszú szakaszon az árokba hullott emberi tetemek újabb maradványait találták meg, és előkerült több tatárjárás kori, felhúzott lábakkal, összekötözve eltemetett vagy fej nélküli áldozat is.

A feltárással párhuzamosan fémdetektoros leletfelderítés is folyt. Ennek során

• honfoglaláskori bronz lószerszámveret,
• ezüst gyűrű,
• tatárjárás kori érmék,
• valamint középkori fülesgomb,
• öv- és pártaveretek

kerültek elő.

Gallina Zsolt kiemelte: igyekeznek mindennek emléket is állítani. Régészeti emlékparkot hoznak létre és folyamatosan bővítik. Elvégezték a templomok jelképes helyreállítását, ami egy arasznyi magas fal felépítését jelentette, és magyarázó táblákkal látták el.

Eredeti kivitelében rekonstruálják folyamatosan a tatárjárás kori védműrendszert – a külső árkot és sáncát – is, amely markánsan és jelképesen körbe öleli az Árpád-kori és a már kereszténnyé vált kunok Árpád-korit is szimbolikusan övező templomát. „Hirdetve egyben a hősies védekezés tényét és az újrakezdés reményét” – fogalmazott.