Éjszaka a múzeumokban

Szervezett épületsétával, a nagy sikerű Képírók című képzőművészeti programsorozat Jókai-ábrázolásokról szóló különkiadásával, Jókai-kvízzel és egy Kertész Imréről szóló dokumentumfilmmel csábította az érdeklődőket Budapesten a Kertész Imre Intézet. Engem a sokszínű kínálatból leginkább ez utóbbi, José Alberto Cotta A számkivetett című, Kertész Imréről és a traumafeldolgozás írói életművében betöltött szerepéről készített alkotása érdekelt. 

Mint tudjuk, Kertész Imre 2002-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat a Sorstalanság című re­gé­nyéért­ – ezzel ő lett az első és eddig egyetlen magyar író, aki elnyerte a Svéd Királyi Tudományos Akadémia rangos elismerését. A díjazott ezzel a nemzetközi érdeklődés fókuszába került, többek között Az emberi számkivetettség kérdése Kertész Imre műveiben címmel 2014 áprilisában szeminárium indult a São Pauló-i Egyetem Klinikai Szakpszichológiai Tanszékén Jose Alberto Cotta pszichoterapeuta és kutató, valamint Gilberto Safra pszichoanalitikus, tanszékvezető professzor koordinálásával. A brazil pszichoanalitikusok úgy vélték: Kertész művei rendkívüli módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsék az érzelmi és pszichikai kitaszítottság érzését, így az irodalom és a pszichoanalízis ilyen szempontú összekapcsolása akár terápiás helyzetek megoldásában is segítheti a szakembereket. 

Hogy mélyebben elmélyüljön a témában, Cotta 2019-ben Budapestre érkezett és dokumentumfilmet forgatott az íróról. Kertész Imre tizennégy éves volt, amikor deportálták. Túlélte. Mesélni vagy nem mesélni róla? Kertész az előbbit választotta, de erről úgy nyilatkozott: azért írta meg a Sorstalanságot, hogy ne kelljen beszélnie róla. Szakemberek szerint a traumatizált emberek vagy részletgazdagon és tárgyilagosan beszélnek az őket ért szörnyűségekről, vagy sokszor kesze-kusza benyomásokat írnak le, de nem áll össze egésszé a történet. Kertész a traumaírásnak az első útját választotta, az olvasó pedig regényolvasás közben átéli azt a stresszt, amit a poszttraumás ­káosz okoz. 

A dokumentumfilm részleteket mutat Kertész utolsó interjújából, láthatunk visszaemlékezéseket, valamint pszichoszakértők és magyar irodalomtörténészek elemzéseit. Megrázó hallgatni Fahidi Éva holokauszt-túlélőt és Andrási Andor egykori „Sztehlo-gyereket”, aki a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által létrehozott gyermekotthonban vészelte át az üldöztetés időszakát. 

∗

Ugyanehhez a történelmi korszakhoz kapcsolódott a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban dr. Kránitz Mihály teológusprofesszor előadása Ervin Gábor vértanú papról (1912–1944). A helyszín nem véletlen: hétéves volt, amikor családja az izraelita vallásról katolizált, keresztelési anyakönyvi bejegyzését a templom anyakönyvei őrzik. 

Ervin Gábor már fiatalon papnak készült, 1934-ben szentelték fel. Először budaörsi káplán volt, majd 1936-tól 1944-es haláláig a Salvator Nővérek budapesti Salvator Tanítóképző Intézetében hittanárként működött. Mindössze 19 évesen írta első komolyabb tanulmányát gróf Széchenyi István vallásosságáról; doktori dolgozatának Az emberi természet sebei és gyógyulásuk címet adta. 

Lelki vezetőként részt vett a zsidótörvényekben érintettek védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület munkájában, 1944-től titkáraként tevékenykedett. Felvarrta reverendájára a sárga csillagot, hogy így mutassa ki szolidaritását édesanyjával és testvéreivel, valamint az egész magyar zsidósággal (papként nem volt kötelezve a sárga csillag viselésére). Amikor látta a csoportokba terelt zsidókat, hangosan szóvá tette a történéseket, ezért a rendőrség őrizetbe vette, de rövidesen elengedték. 

A saját élete is veszélyben forgott, de ő üldözötteket rejtegetett. 1944. december elején nyilasok törtek be hozzájuk, és Ervin Gáborral együtt mindenkit elhurcoltak. Háztartási alkalmazottja a későbbiekben elmondta, hogy látta, amint a fiatal papot és édesanyját a Kapás utca 46. szám alatti nyilas székházban megkorbácsolják. Források szerint mindkettőjüket december 3-án a Batthyány térnél, a Duna alsó rakpartjánál végezték ki. 
Ugyanitt jelentette be március 18-án dr. Erdő Péter bíboros, hogy a magyar katolikus egyház kezdeményezi Ervin Gábor vértanú boldoggá avatását.