Küldetés teljesítve!

A Mission: Impossible nyolcadik darabja a széria méltó lezárása lehet – amennyiben az alkotók is így gondolják. A befejezés is lehetetlen küldetésnek tűnt ez idáig, hiszen a 62 éves Tom Cruise még mindig kiváló formában van: ebben a részben is megmutatja, hogy csodálatos fizikumával még mi mindenre képes földön, vízben, levegőben. Nem árulok el nagy titkot azzal sem, hogy a világ – mint mindig – ezúttal is megmenekül. 

Ott folytatódik a történet, ahol az előző filmben abbamaradt az Entitás nevű mesterséges intelligencia világpusztító fenyegetésével. A látszólag világuralomra törő virtuális ellenfél szabadon garázdálkodik, és ki más állíthatná meg, mint Ethan Hunt és hűséges csapata. Ugyan klisének tűnhet az Entitás pusztító tervétől megmenteni a világot, de a jó és a rossz harcát mindig szívesen nézzük, bízván abban, hogy a jó fog győzedelmeskedni. 

Ez a film azonban többet akar üzenni ennél: rámutat, hogy mennyire vékony a mezsgye az igazi és a hamis között a virtuális térben. Megmutatja, ahogy a mesterséges intelligencia megfertőzi a híradásokat, propagandaeszközökkel és hamis hírekkel megmásítja a valóságot, hogy a káosz elbizonytalanítsa az embereket. Ez a történet az elrendeltetést állítja szembe az emberi akarattal. 
Ethan Hunt rohan, mászik, úszik és repül, de mégis ez az a rész, amelyben, bár mindent bevetnek, mégsem túloznak a készítők. Innentől már lehetetlen küldetésnek tűnik elképzelni, hogy hová lehetne még fokozni a látványt. A végső leszámolásban Ethan a tengerek mélyétől az ég magasáig mindenütt helytáll, ami szükséges is, hiszen a világunk léte a tét. Mindig van egy újabb csavar, és a megoldáshoz már igazán hajmeresztő dolgokat kell véghezvinnie az elszánt főhősnek és csapatának. Méltó befejezése ez egy fergeteges sorozatnak.