Élmények a hirdetőoszlopról
A múlt század eleji nagyváros nyári hangulatát idézik a Magyar Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből válogatott, művészi kivitelezésű szecessziós plakátok a Várkert Bazár ingyenes szabadtéri tárlatán. Megelevenedik az egykori világ, megjelennek a sörkertek, a mozik, a mulatók, a hullámfürdők és a sétahajók.
Sosem okoztak még csalódást a Várkert Bazár Glorietthez vezető rámpáján a meg-megújuló tematikájú, kivétel nélkül átgondolt és nívós szabadtéri kiállítások. Tavaly ilyenkor a Nyár a parton című tárlat a folyó-, valamint tópartok mellett a magyar festők kedvelt tengerparti üdülőhelyeit is megidézte alkotásaikon keresztül. A Tizenkét hét a pokolban fekete-fehér fotográfiái Budapest ostromáról adott szomorú látleletet a Várhegyen történtek megörökítése révén. Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja apropóján világhírű magyar tudósok munkásságát gyűjtötték egybe, a tablókon bemutatták kimagasló tudományos eredményeiket, a járványkezeléstől kezdve az űrkutatáson át a mindennapi szórakozásig. Vagy éppen a Hagyományunk ruhaszobrai segítettek elmerülni a magyar népművészet világában, újragondolt formában.
Idén a nyári hónapokban (egészen október végéig) stílusosan a Nyár a városban. Élmények a hirdetőoszlopról című tárlat látható, amely húsz plakátot mutat be a XIX–XX. század fordulójától egészen a negyvenes évekig. A reprodukciós darabok számos eredetije jelenleg a közelben, a várbeli Magyar Nemzeti Galériában Az élet művészete című kiállításon tekinthető meg, ez az 1895 és 1914 közötti magyarországi szecessziós plakátművészetet és tárgykultúrát mutatja be.
Az első magyar plakát 1885-ben készült, majd a századforduló táján terjedtek el Budapest utcáin a szecessziós plakátok. Esti sörkertet, mozit, szórakozási lehetőségeket, strandot, hőlégballonozást hirdetnek, bemutatva a szecesszió és az art deco stílusirányzatai által fémjelzett időszak városi pezsgését.
A Várkapitányság és az MNG közös kiállítására a kurátor Katona Anikó olyan kiemelkedő művészek munkáiból válogatott, mint Faragó Géza, Biró Mihály, Bér Dezső, Márk Lajos, Konecsni György, Réz-Diamant Tibor vagy ifj. Richter Aladár. Közülük a legismertebb, Biró Mihály Gyerünk az Edison mozgóba című plakátja a fővárosi élet új színfoltját mutatja be: a Nagymező utcai moziba az elegáns polgári réteg járt. Markó Ernő 1909-ből származó, Törley Talisman sec című munkája egy francia boros plakát „átirataként” hirdette a pezsgőzés kultúráját. A kerékpározást népszerűsítő két plakát azt is bemutatja, hogy a biciklizés egyben a női egyenjogúság egyik példája volt. Az egyik plakáton látható az a kötött léghajó, amely az 1896-os millenniumi kiállítás egyik szenzációja volt, több mint hétszázan emelkedtek a levegőbe a francia Godard kapitány léghajóján az Andrássy út végén.
Több látványos, művészi plakát turisztikai célpontként, fürdővárosként népszerűsíti Budapestet, mások a Balatonra csábították a kikapcsolódni vágyókat. A múlt század hirdetményei nemcsak esztétikai értéket képviselnek, hanem koruk életérzését és a városi nyár sokszínűségét is tükrözik.
Az egyik plakát a Fővárosi Orfeum Tarka Színpadát, a főváros első magyar nyelvű kabaréját reklámozza, amit rövid idő alatt elsöpört az érdektelenség. Hogy valamennyire megértsük, mi történt 1901 őszén, ahhoz körül kell néznünk az akkori pesti éjszakában!
A városiasodó Pesten még az 1870-es években is több volt a német nyelven beszélő ember, mint aki magyarul társalgott. Az arány folyamatosan változott, és az 1910-es évekre már 90 százalékos többségbe került a városban a magyar ajkú közösség.
A nagy változás az élet minden területén életre hívta a magyarosításra való törekvést, így a színjátszásban is. A könnyed esti szórakozásnak akkoriban két fontos jellemzője volt: súrolta az alpáriság és az erotika határait, valamint kizárólag német nyelven adták elő. Ebben a környezetben állt elő a magyar nyelvű kabaré életre hívásával egy fiatal, Németországból hazatérő újságíró, Zoltán Jenő. A humoros hangvételű cikkeiről ismert zsurnaliszta az akkori éjszakai szórakoztatás csúcsának számító Fővárosi Orfeum vezetőjét, Waldmann Imrét sikeresen meggyőzte, aki végül felajánlotta a Tarka Színpad néven futó kezdeményezés számára az este 11 óra utáni időszakot.
A Tarka Színpad 1901. november 16-án tartotta premierjét az Orfeumban. A műsor Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Szomaházy István, Heltai Jenő, Molnár Ferenc és Pásztor Árpád műveiből, míg a zenei rész Konti József, Máder Raoul, Tarnay Alajos és Huszka Jenő dalaiból állt össze. Az előadás – a plakát szerint „magyar irodalmi varieté” – a sajtó részéről remek fogadtatásban részesült, és az első napokban az érdeklődés is hatalmasnak bizonyult.
De sajnos a zajos siker csak igen rövid ideig tartott. Még abban az évben látszani kezdett, hogy az Orfeum törzsközönsége nem díjazza a magyar varietét. Hogy az akkor még szokatlan nyelvválasztás vagy az addigiaknál jóval kifinomultabb irodalmi humor jelentett gondot, ez utólag már nehezen deríthető ki. Hiába próbálkoztak különböző változtatásokkal, az első magyar varieté alig pár hónap után csendben kimúlt…
