Hatvan évig lappangott
Egyedülálló műalkotással gyarapodott a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteménye: Barcsay Jenő 1964-ben készült, több mint 21 négyzetméteres szénrajza került az intézmény tulajdonába. De vajon hol bujkált hat évtizedig a szobányi méretű műalkotás?
A hét nőalakot ábrázoló, kartonra szénnel készített, 300×730 centiméteres mű a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen máig látható mozaik 1:1-es terve. A műalkotás a mozaikot kivitelező Csákvári Nagy Lajos és felesége, Csókos Varga Györgyi hagyatékából került elő. Mivel a grafikát mintegy ötven évig feltekerve tárolták, megsérültek a szélei, ezért az egyetem papírrestaurátorai több hónapon keresztül dolgoztak a rajz helyreállításán. A mű két különálló részben maradt fenn, így különösen nagy szakmai kihívást jelentett az alsó és felső rész pontos összeillesztése.
Barcsay mesteri módon bánt a különféle széntónusokkal, árnyalatokkal és felületi struktúrákkal, így ez a mű is az egyik lenyűgöző példája klasszikus rajzművészetének. A festőművész későbbi mozaikalkotásai közül kizárólag ehhez az egyhez maradt fenn ennyire teljes, életnagyságú terv. A szénrajz szoros kapcsolatban áll a Képzővel: Barcsay a mű keletkezésekor már két évtizede tanított az intézmény jogelődjén, a Képzőművészeti Főiskolán. Külön érdekesség, hogy a mozaikot letevő Csákvári házaspár készítette el a Képző főbejáratánál látható mozaikpadlót is, melyen ma is nap mint nap áthaladnak az egyetem hallgatói, oktatói.
A szénrajz történetét Szabó Noémi művészettörténész kutatásaiból ismerjük. A mű előzménye az 1949-ben készült, Asszonyok című alkotás, amely a történelmi események miatt csak 1957-ben került a közönség elé. Erre a műre alapozva kérhették fel Barcsayt a miskolci mozaik elkészítésére. A tervrajz elkészítésében valószínűleg László Gyula – későbbi Széchenyi-díjas régész és történész – is közreműködött, aki visszaemlékezéseiben leírja, hogy 1966-ban, a Nemzeti Színház mozaikjának tervezésén is Barcsay mellett dolgozott.
A restaurált művet július 16-tól szeptember 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Képzőművészeti Egyetem Aulájában és Barcsay Termében, a Tökéletes egyensúly című tárlat keretében. Érdekessége, hogy Barcsay munkái mellett megcsodálhatók lesznek a német Gottfried Bammes professzor művei is, így a tárlat látogatói két különböző aspektusból pillanthatnak be a művészeti anatómia világába.
Barcsay Jenő (1900–1988) élete és munkássága szorosan összefonódik a Magyar Képzőművészeti Egyetem történetével: az erdélyi származású fiatalember a Képzőn kezdte meg tanulmányait 1921 őszén Vaszary János osztályában, majd 1926-ban fejezte be Rudnay Gyula irányítása alatt. 1945-ben oktatóként tért vissza az intézménybe, ahol az 1975-ös nyugdíjazásáig művészgenerációk hosszú sorát tanította szemléleti látszattan és anatómia tárgyakra. Több évtizedes művészi és oktatói pályafutása során gyökeresen átformálta a pedagógiai módszereket, és jelentős hatást gyakorolt a művészeti kifejezésmódokra.
