Hol áldás, hol átok lett a múzsalét
Szórakoztató irodalomtörténet – leginkább ez lehetne a műfaji besorolása Bálint Lilla első, Múzsák a csók után című kötetének. Húsz nőt állított fókuszba, valamennyien a magyar irodalom egy-egy jelentős alakjának múzsái voltak. Nevüket – ilyen-olyan ízű értékítéletekkel kísérve – megőrizte az utókor, de arról kevesebb szó szokott esni, hogy halhatatlanságukért nem ritkán a boldogságukat kellett feláldozniuk…
Kép: Boncza Berta, azaz Csinszka
Rendkívül tiszteletre méltó számomra, hogy az irodalomterapeuta, újságíró, mentálhigiénés szakember szerző olyan múzsákat válogatott be könyvébe, akiktől fennmaradt valamiféle visszaemlékezés, napló – vagyis ezek részleteit is olvasva a fejezetekben pontosabb képet kapunk arról, ők miként látták magukat, társukat, élethelyzetüket. Mert a toposszá merevült értékítéletekből, közhelyekből, ugyebár, úgy tud(hat)juk, hogy szegény Madách Imre a költekező, csalfa Fráter Erzsébet miatt ábrándult ki a női nemből. Vagy hogy Szendrey Júlia galádul eldobta az özvegyi fátylat. Meg hogy az agg Jókai fejét elcsavarta a számító csitri színésznő, Nagy Bella.
Aki elolvassa a könyvet, az valószínűleg több megdöbbentő tény birtokába jut. Nemegyszer bizony arra, hogy irodalmi nagyjaink nem mindig bírtak dicséretes emberi jellemmel. Családi viszályok, egykori szenvedélyes szerelemből kialakuló lapos, rosszabb esetben bántalmazó házasságok is kirajzolódnak a lapokon (például Vajda János mentálisan és verbálisan is gyötörte Bartos Rozáliát).
A kötet összesen 20 nő sorsát tárja az olvasó elé, akik 15 alkotóhoz tartoztak. Ez úgy lehetséges, hogy Ady Endre esetében szó esik Lédáról, Csinszkáról és Dénes Zsófiáról; József Attila életéből Szántó Juditról, Gyömrői Editről és Kozmutza Flóráról, míg Molnár Ferencnél az első két feleségéről, Vészi Margitról és Fedák Sáriról (a harmadik, Darvas Lili ezúttal nem lépett színre). A szerző a fejezetek elején előbb néhány mondatban summázza röviden az adott nő életét, majd bemutatja a nagy találkozást, sokszor együttlétük viszontagságait, illetve a múzsa életének további (nem ritkán szomorú) alakulását.
Többen közülük valamiben igazán tehetséges emberek voltak, ám általában saját magukat – ismert párjuk érdekében – háttérbe szorították, vagy éppen a társuk nem engedte kibontakozni őket. Csak nagyon kevesen voltak képesek megvalósítani önmagukat. Az egyik kevés kivételt Dénes Zsófia jelentette, aki 102 évet élt, négy férjet „fogyasztott el”, sok könyvet írt, elsősorban arról, hogy néhány hétig Ady menyasszonya volt. Ő elégedett lehetett a sorsával, szemben például Madách feleségével, Fráter Erzsébettel, aki élete alkonyán alkoholista lett és eszét vesztette. Krúdy első felesége, Spiegler Arabella – noha házasságuk igazán sohasem volt harmonikus, és el is váltak – haláláig az író özvegyének tartotta magát. Babits felesége nevelt lányával került problémás viszonyba, Kosztolányiné életét pedig saját fia nehezítette meg. Bálint Lilla a nők sorsát tárgyilagosan ábrázolja, állításait korabeli dokumentumokkal is alátámasztja. (Dívány Kiadó)
ANNA ÖRÖK a versben is
A hallgatag, nagy műveltségű, ám labilis idegrendszerű Juhász Gyula versei a magyar irodalom egyik leghíresebb szőke nőjévé tették a fiatal színésznő Sárvári Annát, de valójában néhány beszélgetésen kívül soha nem történt köztük semmi. A költő nagyon tudott rajongani, de az epekedést ritkán követték tettek. Amikor Juhász Gyula 1937-ben gyógyszerrel öngyilkosságot követett el, halála után a tárcájában megtalálták Anna nagy kalapos fényképét, amit a színésznő 15 évvel korábban küldött neki. Egy évvel később az akkor ötvenéves asszony szintén gyógyszermérgezésben hunyt el: férje szerint a nő elviselhetetlen fájdalmakkal küzdött, és a nyomor is kikezdte lelki egészségét…
