Párizsi bolyongás olimpia idején

Vidéki lány a nagyvárosban – szinte borítékolhatók a galibák egy ilyen filmfelütésnél! Pláne, ha ez a francia főváros, és éppen a 2024-es nyári olimpia idején. Az Egy nyár Párizsban című francia vígjáték (egyáltalán nem az!) hiteles hátterét az adja, hogy valóban tavaly, az ötkarikás játékok alatt forgatták az odavágó jeleneteket – igaz, ez egyben különösen nagy kihívás elé állította a stábot. 

A történet szerint a harmincéves Blandine (Blandine Madec) Nor­man­diából utazik a fővárosba, hogy megnézze az úszószámokat. Teljesen ismeretlen számára a hely, csak kiskorában járt ott egyszer az apukájával. A város nyüzsgésével nem tudja felvenni a ritmust, ráadásul vidéki lányként a helyi szokások is sokkolóan hatnak rá. Miután még a szerencse is elpártol tőle, és semmi nem úgy történik, ahogy eltervezte, csak bolyongani kezd. 

Ekkor felveszi a kapcsolatot régóta nem látott féltestvérével, Julie-vel (India Hair), aki egyedülálló anyaként neveli gyerekét. A váratlanul felmelegített családi kötelék mindkettejük számára tanulságokat hoz. A vége felé hangzik el a film talán kulcsmondata: „Miért kellene olyannak lenni, mint mindenki?!” Az érzékeny, finom gesztusokkal építkező édes-bús film erénye, hogy a moziból kijőve még tovább rezeg a nézőben a tétova, kedves, esendő és annyira szerethető lány története. Nemhiába nyerte meg a színésznőből író-rendezővé avanzsált Valentine Cadic a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó díjat!