Koszorus Krisztina, azaz Koszika az erdélyi zenei színtér egyik legsokoldalúbb énekes-dalszerzője. Magyarországi fellépéseinek köszönhetően nálunk is egyre nagyobbra duzzad a rajongótábora. Július végén először a Budapest Jazz Clubban lépett fel a Sárik Péter Trióval, majd a Művészetek Völgyében, a taliándörögdi Világzenei Udvarban is bemutatták formabontó produkciójukat, amelyben magyar és román népdalok, balkáni dallamok kaptak harmonikus, finom dzsesszköntöst.
Kép: Koszika olyan különlegesen játszik az énekhangjával, hogy azonnal bebújik az ember bőre alá, Fotó: Iulia Șanta, Forrás: Facebook/Koszika
Ritka az olyan koncert, ahol a műfaji határok szinte feloldódnak, és az egész olyan, mint egy jóízű beszélgetés a zene nyelvén: hol szenvedélyes, hol lágy, suttogós, hol sírós, hol nevetős – ez az élmény fogott meg a napokban a BJC-ben. A Koszika & Sárik Péter Trió formáció nemcsak egy új zenekari projekt, hanem egy újfajta szemlélet is. A három kiváló muzsikus – Sárik Péter (zongora), Péter Tamás (basszusgitár) és Gálfi Attila (dob) – érzékenyen követi Koszika hangjának ívét, játékát, repülését. A repertoárban magyar, román és balkáni dallamok, feldolgozások és saját szerzemények is helyet kapnak. Ebben a zenei találkozásban a dzsessz nem kioltja, hanem felemeli a népdalokat, az improvizáció és a hagyomány harmonikusan együtt lüktet.
Koszorus Krisztina népzenészcsaládba született Erdélyben: az édesanyja és a nővére néptáncos, az édesapja hegedűművész, néhai bátyja táncolt és ütőhangszereken játszott. Azt mesélte, hogy az autóban mindig énekelt a család, amikor mentek valahová. Hatéves volt, amikor az első népdalcsokrot elénekelte édesapja zenekarával.
Papíron ugyan hegedűs, és a kolozsvári Zeneakadémia végzettjeinek sorát erősíti (16 évig hegedült), de lélekben énekes, 2011 óta szabadúszó. „A hegedű fegyelmet adott, az ének viszont szabadságot” – végül ez utóbbi mellett maradt. Azóta bejárta a világot, énekelt a Niagara-vízesésnél és az Alpok lábánál, az Országházban és kis falusi színpadokon egyaránt. Háromszor kapott egy-egy évig alkotói ösztöndíjat a Communitas Alapítványtól.
Fő zenekara a Koszika & The HotShots, „együtt barangolunk stílusokon, formákon, műfajokon, utakon, tájakon, időben és térben”. Koncertjeiken saját dalaik, elgondolkodtató szövegeik mellett azt is megtudhatja a közönség, hogyan szól egy székely népdal brazíliai vagy egy román mahala funkyköntösben. A zenekar több díjat nyert (például a Szatmári Utcazene Fesztivál Nagydíját), énekesnőjük pedig kiérdemelte a Legjobb kompozíció díját a Jazz in the Park versenyen, az Év felfedezése kitüntetést a bukaresti Muzza Jazz gálán, de több nemzetközi dzsesszfesztivál is a legjobb énekesnek vagy legjobb vokális szólistának választotta.
Az egyik gitáros zenekari taggal a Koszorus Krisztina & Szász Csaba Duóként is fellépnek, együtt is jelentős sikerekkel gazdagodnak.
Koszika énekesként mindemellett számos projekt meghívottja, kíváncsisága folyamatosan újabb és újabb műfajok felé hajtja, mostanság leginkább a dzsessz, a latin zene és a népzenék érdeklik.
Aki ellátogat a honlapjára, ott rengeteg zenét talál: „mindenféle illattal, minden fűszerrel, a reggae-től a bossa nováig, a magyar népdaloktól a funky beatekig, a soul zenétől a swingig, a poptól az álomszerűig, a klasszikus zenétől a tangóig.”
„Mindig keresem az igazságot, a hangokat, az állatokat, na és a telefonomat” – mondja magáról nevetve.
De humora mögött mély gondolatiság és érzékenység rejlik: dalaiban társadalomkritika, környezettudatosság és mélységes emberség szólal meg. Nemcsak énekes, hanem közvetítő is. Egy hang, amely elgondolkodtat vagy akár megvigasztal.
Koszika a szó legnemesebb értelmében egyszerűen énekel – és közben olyan különlegesen játszik az énekhangjával, hogy azonnal bebújik az ember bőre alá. A zenéje azt mondja: ne félj más lenni, ne félj kérdezni! Legyél kíváncsi, mint ő. Mert ez az, ami életben tart: a szomjúság a hangok, az emberek, az igazság után.
A Koszika & Sárik Péter Trió formáció a sikeres júliusi fővárosi bemutatkozás után legközelebb november 30-án hallható a Budapest Jazz Clubban. |