Hallgatni örökölt konoksággal

Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Buda Ferenc József Attila- és Kossuth-díjas költő.

KultúraBorzák Tibor2025. 09. 29. hétfő2025. 09. 29.

Kép: Buda Ferenc (1936–2025), Fotó: Borzák Tibor, Forrás: Szabad Föld

Hallgatni örökölt konoksággal
Buda Ferenc (1936–2025)
Fotó: Borzák Tibor Forrás: Szabad Föld

Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Buda Ferenc József Attila- és Kossuth-díjas költő, műfordító, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Forrás főmunkatársa. 

Hosszan tűnődő, mindazonáltal hirtelen természetű ember volt. Ám ha kihozták a sodrából, inkább csöndben maradt. Senkit nem akart oktalanul megbántani. Pontosan látta önmagát: „Volt időm megfigyelni, mennyi ellentét van bennem.” 

Debrecenben született, itt végezte az iskolát, az egyetemet is. Felsőfokú tanulmányait 1955-ben kezdte nappali tagozaton, és 1968-ban fejezte be levelezőn. Történt ugyanis, hogy másodéves hallgatóként három „ötvenhatos” verse miatt perbe fogták. Az akkori törvények szerint költeményeinek hangütése rendszerellenesnek, a demokratikus államrend elleni izgatásnak számított. Egy év börtönbüntetésre ítélték: 1957. február 20-án vitték be a fogdába, és 1958. február 21-én engedték szabadon Állampusztáról. Erről a Szabad Földnek adott korábbi interjújában így vallott: „Hogyne lett volna bennem harag, hiszen indulatos ember vagyok. Viszont annak az egy esztendőnek a legnagyobb nyeresége, hogy a bosszúvágy nyomtalanul eltűnt belőlem. Örökölt konoksággal csak azért is túléltem. Ez a konokság eleinte ösztönös volt, később azonban módszerré vált. Tudja, van, aki a víz fölött siklik, van, aki rákap a búvárúszásra. És néha a víz alatt jobban lehet haladni…” 

Szabadulása után öt évig nem kapott állást, segédmunkásként dolgozott. Azután Pusztavacson, Kerekegyháza–Alsópusztán, Kecskeméten tanított, illetve volt a megyei levéltár munkatársa is. Egyéni eljárás keretében 1963-ban mentesítették a büntetett előélet hátrányai alól, és újra publikálhatott. A versírást soha nem hagyta abba, sőt baskír, finn, kirgiz, kazak, lapp, mari, mordvin, török és udmurt nyelvből fordított is. Irodalmi tevékenysége a Forrás folyóirat 1969-es megalakulása óta szűkebb pátriájához is kötötte, 1986-ban lett a periodika főmunkatársa. Caládjával az 1970-es évek elején költözött Kecskemétre, hamar megszerette a pezsgő kulturális életű várost és ragaszkodott hozzá. Élete utolsó időszakát Tiszakécskén és Lakitelek-Tőserdőn töltötte. 

Buda Ferenc egyebek közt megkapta a József Attila-díjat (1973), a Magyar Művészetért díjat (1993), a Balassi Bálint-emlékkardot (2000), a Kossuth-díjat (2005), a Nemzet Művésze díjat (2014), a Magyar Örökség Díjat (2015), valamint 2005-ben Tiszakécske, 2011-ben pedig Kecskemét díszpolgára lett. Munkásságát jegyzik a Kecskeméti Települési Értéktárban és a Bács-Kiskun Megyei Értéktárban is. „Bekerültem a kecskeméti kajszibarack és a kalocsai népművészet közé, pedig nem vagyok olyan édes, mint a kajszibarack, és nem vagyok olyan cifra, mint a kalocsai népművészet. Nem azt mondom, hogy keserűbbé és fakóbbá váltam, hiszen az évek teltével szaporodnak az ember ízei, de bizony jócskán kopnak is.” 

2022 őszén, az utolsó hosszabb beszélgetésünk során a költő azt is elárulta, hogy nem teljesen elégedett az életművével. Többet kellett volna forgatnia tollat, ami nagyrészt rajta múlott. Néha a körülmények is visszafogták, nem tudott úrrá lenni rajtuk, és csak sodródott. Leginkább azt sajnálja, hogy a prózaírás ízére elég későn kapott rá. 

Azon alkotók közé tartozott, aki az évek előrehaladtával maga is változott, többszörösen meggondolta, mit és mennyit írjon le. Szinte híres volt arról, hogy ritkán szólt. Hallgatni is tudott. Mert rájött arra, hogy a szó valóban ölhet és eleveníthet. Többet lehet vele ártani, mint használni. Sosem a mennyiséget tartotta szem előtt, hanem azt, hogy ami megszületik, azokért ne kelljen szégyenkeznie. És ezt sikerült is elérnie. 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!