Küzdelmek a múlt terheivel

Monica Wood regényének középpontjában három karakter áll. Violet 22 éves, fiatal nő Maine állam egyik kisvárosából, akit éppen most engednek ki a börtönből, miután 22 hónapot ült ittas vezetés által okozott balesetért (meghalt egy helyi óvónő). Harriet nyugdíjas angoltanárnő, ő a Könyves, aki a börtön könyvklubját vezeti elítélt nőknek; eközben kirepülő unokahúga miatt az üresfészek-szindróma nyugtalanító kilátásaival néz szembe. Frank özvegy nyugdíjas gépész, aki még mindig nem tudta feldolgozni egykori házasságának bonyodalmait (felesége nem sokkal a Violet okozta halála előtt jelentette be, hogy egy másik férfi miatt elhagyja). 

Amikor egy reggel egy portlandi könyvesboltban ők hárman találkoznak egymással, mindhármuk élete megváltozik. Sorsuk összefonódik. A Szeretni annyi, mint című könyv (Európa Könyvkiadó) kíméletlenül őszintén feltárja a bűntudat, a fájdalom és a gyógyulás kérdé­seit. Fokozatosan kibontakozik előttünk, a szereplők hogyan küzdenek meg a múltjuk terheivel, miközben ­próbálják feldolgozni azokat a döntéseket, amelyek meghatározták életüket. A három karakter nem színtiszta jó vagy rossz, hanem egy kicsit ilyen és olyan is, hiszen mindennek több oldala, olvasata van. 

Monica Wood ezúttal is a korábbi könyveire jellemző szellemességgel, jóindulattal és mély megértéssel világítja meg a sorsfordító döntéseket és a jótetteket, amelyek miatt érdemes élni. Az író ügyesen szövi össze a három sorstörténetet, briliánsan adagolja a fájdalom súlyát a könnyedebb, mégis mélyebb pillanatokkal, amelyek a karakterek mindennapi küzdelmeit, félelmeit és örömeit tükrözik. 

Ez a regény azt is megmutatja, hogy a könyvek, az olvasás ereje hogyan képes átformálni az életünket, és hogyan segíthet a legnehezebb pillanatokban. Nem csupán szórakoztatnak, hanem mélyebb érzelmeket is felszínre hoznak, amelyek segítenek jobban megérteni önmagunkat és másokat. Lehetőséget adnak a lelki gyógyulásra és az új perspektívák megtalálására.