Ugrás a bizonytalanságba
„Ha belefáradt a kompozícióba, zongorázott; ha kimerítette a hangszerjáték, folklórmunkába kapott; ha ujjait görcs fenyegette a szakadatlan lejegyzésektől, tanítani ment” – így jellemezte egy barátja visszaemlékezéseiben a 80 évvel ezelőtt elhunyt Bartók Bélát, aki zeneszerzőként, népzenekutatóként, zongoraművészként és tanárként egyaránt maradandót alkotott. Az évforduló alkalmából most történt meg először Magyarországon, hogy az összes versenyműve elhangzott egy hétvége alatt, kiemelkedő előadók közreműködésével.
Kép: FRANCE - 1939: Bela Bartok (1881-1945), Hungarian composer. France, march 1939. (Photo by Roger Viollet via Getty Images/Roger Viollet via Getty Images), Forrás: Getty Images
Bartók Bélára emlékezve az életrajzi adatok sorolása helyett személyiségének portréját igyekszem megrajzolni – ahogy anno próbálta megszerettetni műveit velünk, általános iskolás kóristákkal a karvezetőnk, sűrűn válogatva repertoárunkba a nevéhez köthető népdalokat. A bánsági Nagyszentmiklóson zeneszerető családba született, ötéves korától zongorázó és már kilencévesen komponáló Bartók ugyanis a budapesti zeneakadémiai tanulmányainak befejezése után a magyar népzene felé fordult. Először 1904-ben jegyzett le népdalokat, és még abban az évben elkészítette első népdalfeldolgozásait. Kodály Zoltánnal itthon és a szomszédos országokban több ezer népdalt gyűjtöttek össze, a népi dallam- és ritmusvilág műveik részévé vált. 1913-ban algériai útján arab zenét jegyzett le, a harmincas évek közepén pedig Törökországban is járt gyűjtőúton.
1907-ben lett a Zeneakadémia zongora tanszékének tanára, egykori mestere, Thomán István utódaként. Ám később olyannyira felerősödött benne a fiatalkori elhivatottsága, hogy 1934-től saját kérésére fölmentették zeneakadémiai munkája alól, és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, ahol népzenét rendszerező, tudományos munkát folytatott. Nézetei, más népek kultúráját is kutató egyetemes munkássága miatt a politikai kurzus támadásainak kereszttüzében élt, szlovák és román népdalgyűjtései miatt még hazafiatlansággal is megvádolták.
Új művészet született a nép zenei nyelvéből
Szeptember 26–28. között a világ figyelme Magyarországra és Bartókra irányult: a Concerto Budapest új évadát háromnapos Bartók-ünneppel nyitotta, amelyet a vezető klasszikus zenei csatornák (az amerikai The Violin Channel, a 190 országban elérhető Medici Tv, a 80 millió előfizetővel rendelkező Mezzo Tv) főműsoridőben sugároztak Bartók Festival – Bartók for Europe címmel. A Concerto Budapest évadának nyitófesztiválja a zeneszerző életművének szinte teljes keresztmetszetét bemutatta Kossuth-, Liszt- és Prima Primissima díjas szólisták közreműködésével, így a hallgatóság ritkán hallható kamaraművekkel, vokális darabokkal és szimfonikus remekművekkel is találkozhatott. „Bartók Béla által jobban megismerhetjük önmagunkat és a magyarságunkat, ő ugyanis új művészetet teremtett a nép zenei nyelvéből, amivel megrajzolta a magyarság arcát, és ezt a költészetet integrálta Európába” – fogalmazott Keller András, a Concerto Budapest Kossuth-díjas fő-zeneigazgatója.
Komponált zenéjét kezdetben heves elutasítás fogadta disszonáns hangja, válsághangulata és paraszti színei miatt. 1911-ben írott egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát akkor játszhatatlannak minősítették és elutasították, ezért 1912-ben visszavonult a zenei közélettől. 1917-ben aztán nagy sikerrel mutatták be a szintén Balázs Béla szövegkönyvére komponált, A fából faragott királyfi című táncjátékát, egy évvel később az átdolgozott A kékszakállú herceg várát. Harmadik színpadi műve, A csodálatos mandarin 1926-os kölni premierje botrányba torkollott, az 1945-ös hazai bemutatót pedig már nem érte meg.
Bartók tántoríthatatlan antifasiszta volt, a náci hatalomátvétel után többé nem lépett fel Németországban. Fokozatosan érett meg benne a döntés, hogy Amerikába emigrál. Miután 1939-ben meghalt imádott édesanyja, úgy érezte, nincs miért maradnia.
Utolsó magyarországi hangversenyét 1940. október 8-án a Zeneakadémia nagytermében adta, ahol második feleségével, Pásztory Dittával lépett fel. (Szinte egyik napról a másikra elvált Ziegler Mártától, és még ugyanabban az évben, 1923-ban feleségül vette nála 22 évvel fiatalabb tanítványát.) Székely Júlia írónő – volt Bartók-tanítvány – így emlékezett erre: „Fájdalmasan szép, gyötrelmesen vészterhes este. Azok a fiatalok, akik Bartók hangversenyei után mindig ott tolongtak a pódium körül, most is megjelentek. Nem tudtak elszakadni Bartóktól és Pásztory Dittától. […] Megszűnt a taps, a kiáltozás, de mi csak álltunk ott a sötét nézőtéren a pódium körül, tanácstalanul, tehetetlenül, balsejtelmektől gyötörve. Volt egy perc, amikor mindenki megérezte, hogy soha többé nem látja Bartókot.” A koncert legvégén, a ráadások után Bartók az Elindultam szép hazámból… kezdetű népdalt játszotta el, hallgatói ebből tudták, hogy távozásuk végleges, többen sírtak is a közönség soraiban.
KAMARAZENE KARNYÚJTÁSNYIRA
A fenti címmel adott nagy sikerű koncertet Bartók halálának 80. évfordulója emlékére a Carpathian Impressions. A három kivételes zongoraművészből álló trió 2022-ben a New York-i Carnegie Hallban debütált, ahol fellépésüket a közönség és a szakma is nagy lelkesedéssel fogadta. Most a Zeneakadémián Polgár Éva és Borbély László előadásában az elmúlt kétszáz év legfontosabb magyar zeneszerzőinek (Liszt, Kodály, Bartók, Ligeti és Kurtág) billentyűs darabjai csendültek fel, amelyek közül több a magyar népzenére reflektál. A rövid blokkokat Varga Gábornak a Kárpát-medence népeinek zenei hagyományait megidéző improvizációi kötötték össze.
Mielőtt 1940 őszén Lisszabonban elhagyták Európát és New Yorkba hajóztak, ezt írta bázeli ismerősének: „Ez az utazás voltaképp ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből.”
Bartók életének utolsó öt évét Amerikában töltötte. A Columbia Egyetemen folytatta népzenei kutatásait, az intézmény díszdoktorává avatta. Állandó anyagi nehézségekkel küzdött, és sokat szenvedett megromlott egészsége miatt. Soha nem kért amerikai állampolgárságot, haza szeretett volna térni egy szabad országba. Élete végén írott nagy műve a honvágyát is zenébe foglaló vallomás, a Concerto, illetve a Yehudi Menuhin számára komponált Hegedű szólószonáta.
1945-ben tüdőgyulladást kapott, de legyengült szervezetét végül a leukémia emésztette föl. Szeptember 26-án hunyt el, 64 esztendős korában. New Yorkban temették el, hamvai 1988 óta nyugszanak a budapesti Farkasréti temetőben. 1948-ban az elsők között kapta meg – posztumusz – a Kossuth-díjat.
Mérnöki pontossággal adagolta az időt is
Bartók Bélát foglalkoztatták a nyelvek és a természet is. Szívesen kutatta a fák, virágok titkait, vonzotta a tenger végtelenje és a csillagok világa. Saját növény- és rovargyűjteményét lelkiismeretesen gondozta. Szabadidejét mérnöki pontossággal tervezte meg: kiszámította, hogy mennyi alvásra, mennyi napközbeni pihenésre van szüksége. Kifinomult ízlése volt, megnézte, mit eszik, és választékosan öltözködött. A legjobb szabóknál, a legjobb anyagokból varratott – igaz, azután addig hordta ruháit, amíg azok le nem szakadtak róla.
