Hit és tudomány határán
A Játékszín méltó módon ünnepelte 50. jubileumát, amikor év végén színpadra vitte az egykor könyvként és filmen is világsikert aratott A Da Vinci-kódot. Dan Brown regénye Szente Vajk rendezésében egy izgalmas, látványos színházi krimi formájában tért vissza – titkokkal, üldözéssel és egy adag filozófiai mélységgel. A könyv színpadi változata Európában először Budapesten kelhetett életre.
Kép: A díszlet, a fény- és vetítéstechnika mozgóképes dinamizmust teremt az előadáson
Párizsban, a Louvre falai között indul a történet: a múzeum egyik kurátorát meggyilkolják, a helyszínen pedig titokzatos jelek és üzenetek maradnak hátra. A francia rendőrség a Párizsban tartózkodó amerikai szimbólumkutató, Robert Langdon segítségét kéri a rejtély megoldásához. Ám a professzor hamarosan maga is gyanúsítottá válik, így kénytelen menekülni – Sophie Neveu-vel, a rendőrség kriptológusával az oldalán –, miközben a két nyomozó egyre mélyebbre hatol a történelem, a tudomány, valamint a hit határterületein húzódó titkokba. A két főszereplő igazságkeresése egyfajta hidat képez ezen ellentétesnek tűnő világok között.
Sophie Neveu kriptológust Gubik Petra. Fotó: Játékszín
A Játékszín produkciója a Dan Brown-univerzum ismert szimbólumrendszerét ülteti át színpadra: Leonardo da Vinci rejtett üzeneteit, a Szent Grál legendáját és az egyház titokzatos múltját most színházi térben, lélegzetelállító vizuális effektek kíséretében élhetjük át. A darab rendezője, Szente Vajk a legmodernebb színházi technikákat hívta segítségül, hogy az akciódús, több helyszínen játszódó történet színpadi formát öltsön. A díszlet, a fény- és vetítéstechnika mozgóképes dinamizmust teremt, így a nézők valóban úgy érezhetik, mintha egy filmet néznének – csak épp élőben, pár méterre a szereplőktől.
A rendező szerint A Da Vinci-kód egy gondolatkísérlet, amelynek központi kérdése: hol húzódik a határ hit és tudomány, tradíció és felfedezés között? Szente Vajk Immanuel Kant „a priori” fogalmára hivatkozik, vagyis arra az emberi tudásra, amely a tapasztalatot megelőzően létezik bennünk. Ezt a belső tudást, az igazság iránti ösztönös vágyat jeleníti meg a két főszereplő útja, akik miközben menekülnek, valójában a saját hitüket és meggyőződésüket keresik.
Robert Langdon professzort Kolovratnik Krisztián alakítja, aki ezúttal is karizmatikus, mégis esendő hősként vezeti a nézőt a titkok útvesztőjében. Sophie Neveu szerepében Gubik Petra látható: játéka elegáns és bátor, egyszerre tudós és nő, aki a családi múlt rejtélyét kutatja. Horváth Lajos Ottó Jacques Saunière-t, a Louvre meggyilkolt kurátorát formálja meg, Makranczi Zalán hátborzongató hitelességgel kelti életre a fanatikus Silas alakját. A mellékszerepekben olyan közönségkedvencek tűnnek fel, mint Szerednyei Béla, Nagy Sándor, Náray Erika, Gáspár Kata, Barabás Kiss Zoltán és Csonka András.
A színdarab krimi, thriller, történelmi utazás és filozófiai elmélkedés egyszerre. A történet ma is heves vitákat vált ki, hiszen olyan kérdéseket feszeget, melyekre nincsen egyetemes válasz – többek közt ezért tartotta kihívásnak a Játékszín a színpadra állítását. A hitelesség érdekében a próbák során a stáb egy vallás- és művészettörténeti tanácsadóval dolgozott együtt, hogy a jelek, szimbólumok és ikonográfiai utalások hitelesek legyenek. A festmények, titkos jelek, latin mondatok mind precízen előkészített elemei a díszletnek – mintha valóban Leonardo kódexei elevenednének meg a színpadon.
Tudta?
A regény 2003-ban az év legnagyobb könyvsikere lett az Egyesült Államokban, de több országban is a bestsellerlisták élére került, tömegeket késztetett olvasásra. A 2006-ban készült hollywoodi filmadaptáció is óriási sikert aratott, a nyomozópárost Tom Hanks és Audrey Tautou alakította.
