Őszintén, tabuk nélkül

A szokványostól messze eltérő színházi élményt kínál a 6Színben A csoport című előadás. A produkció igaz történetek és a színészek improvizációi alapján született, a résztvevők közös munkájából, Bíró Bence dramaturg irányításával és Bodó Viktor rendezésében. A darab a függőségek világába kalauzolja a nézőt, mégpedig egészen közelről: egy önsegítő terápiás csoport ülésébe pillanthatunk bele. 

Székek körben, kávé, tea, rágcsálnivaló az asztalon, érkeznek a résztvevők – van, aki már régi tag, más most először lép be a terembe. Zavart mosolyok, ölelések, feszült várakozás, majd egy mondat, ami irányt szab az estének: „Mindent, amit a felépülésed elé teszel, azt elveszíted.” Ez a kijelentés mintegy mottóként vezeti végig az előadást, amelynek során minden szereplő egyes szám első személyben, őszintén, tabuk nélkül mesél arról, miért van itt, milyen mélypontra jutott, és mit keres a csoportban. 

A tagok különböző szenvedélybetegségeiktől próbálnak megszabadulni. A „tagságnak” csak egy feltétele van: a vágy, hogy az ember letegye a szert. Bármit is jelent ez: alkoholt, nikotint, drogot, szerencse- vagy videójátékot, vásárlásfüggést, munkamániát, evészavart vagy akár a szerelem és a társfüggés rabságát. 
A csoportban nincs megkülönböztetés, senkit nem érdekel, ki honnan jön, mit használt vagy milyen régen. Csak az számít, mit akar kezdeni a problémájával, és hajlandó-e segítséget elfogadni. 

Bodó Viktor rendezése olyan szélsőséges karaktereket ültet egy térbe, akik az életben talán sosem találkoznának. A vallomások között felvillanó groteszk, álomszerű jelenetekben a pszichodráma és a fantázia találkozik, miközben a színpadon egyszerre jelenik meg a valóság és a képzelet. Az előadás olykor ugrik az időben: láthatóvá válik, hogyan alakulnak, fejlődnek a karakterek, mintha hónapokon át követnénk őket. 

A csoportvezetőt Zsótér Sándor alakítja mesterien, minden mozdulatából a terápiás vezető szakmaisága és kíméletlen empátiája sugárzik. Szabályokat tartat be, kereteket őriz, s miközben szigorú, valójában éppen ezzel segít. Az, hogy a résztvevők között sok fiatal is van, elsőre talán szokatlan, de egyre valóságosabb képet fest a mai társadalomról – arról a nemzedékről, amely már kevésbé titkolja problémáit, és hamarabb fordul szakemberhez. 

A színészi alakítások közül különösen emlékezetes Kerekes József hivatalnokfigurája, aki „csak a felesége miatt” jár a csoportba – mert szerinte semmi baja nincs. Csakhogy a mindennapok fojtogató stressze, a ki nem mondott düh és a társadalmilag elfogadott alkoholfogyasztás lassan felemészti. Kerekes alakítása megrendítően pontos: egy látszólag átlagos ember, aki szinte észrevétlenül csúszik bele a függőségbe. 
Nincs megvilágosodás, nincs végső tanulság, minden néző mást visz haza. A csoport nem kínál feloldozást – de felkínál egy tükröt. Bodó Viktor előadása a magyar színház egyik legemberibb vállalkozása. Egyszerre fájdalmas, felszabadító és mélyen igaz.