Piros almától a csillogó díszekig
Ragyogó gömbök, apró angyalkák, fénylő csillagok. Kevés tárgy képes annyira összekapcsolni a generációkat, mint a karácsonyfadíszeink, sokan őrzünk néhány, a nagyszülőktől ránk maradt darabot. De vajon mi a története azoknak az üvegalmáknak, amelyeket a szegénység hívott életre, vagy azoknak a színes függőknek, amelyeket a hit és véletlen ihletett?
Kép: Az eredetileg üvegből készült, gömb alakú díszek német találmányok, Fotó: Michael Reichel, Forrás: Getty Images
Ma már elképzelhetetlen a karácsony a fényben szikrázó, csillogó üveggömbök nélkül, pedig eleinte a fenyőfákat még almával, dióval, mézeskaláccsal és papírdíszekkel ékesítették. A legenda szerint az 1840-es években, a németországi Lauscha városában egy szegény üvegfúvó – aki nem engedhette meg magának a drága gyümölcsdíszeket – üvegből készített utánzatokat a család karácsonyfájára. A kis falu mesterei hamar fantáziát láttak az ötletben, és kézzel fújt, ezüstözött, majd színesre festett gömböket kezdtek árulni. A díszek gyorsan túlnőttek a helyi vásárokon, a viktoriánus Angliától egészen Oroszországig terjedt a hírük, és a XIX. század végére már egész Európa Lauschából rendelhette meg a karácsonyi csodákat. A gömbök fényét gyakran higannyal vagy ezüstporral érték el, így azok a gyertyafényben szinte életre keltek a fákon. A XX. századra az üveggömb nemcsak dísz lett, hanem a meghittség, a családi együttlét és az ünnep megtestesítője, amit milliónyi formában, anyagban és színben gyártanak.
Keresd az uborkát!
Elsőre talán furcsán hangzik: egy uborka a karácsonyfa ágai között? Pedig az úgynevezett Christmas pickle az egyik legkedvesebb és legtréfásabb amerikai ünnepi hagyomány. A zöld, üvegből készült, uborka formájú díszt titokban, jól elrejtve akasztják a fa ágaira szenteste, és karácsony reggelén az a gyerek vagy felnőtt, aki elsőként megtalálja, külön ajándékot kap, sőt a hiedelem szerint szerencsés lesz az új évben is.
A szokás eredetét máig rejtély övezi. Egyes történetek szerint a hagyomány Németországból származik, ahol az uborka a bőség és a termékenység szimbóluma volt. Más verziók szerint viszont az egész csak egy ügyes marketingfogás az 1890-es évekből, amikor a német üvegdíszgyárak Amerikában próbálták népszerűsíteni a portékáikat. Az egyik kereskedő állítólag kitalált egy jól hangzó mesét, történetesen, hogy az uborka formájú dísznek külön jelentése van, így azt különleges ajándékként kínálta a vásárlóknak. A legenda híre hamar elterjedt, és a játék azóta is az amerikai családok karácsonyi rituáléinak része maradt.
Karácsonyi zokni
A kandalló fölé akasztott zokni a Mikulás-legenda egyik szimbóluma. Az eredete egy régi európai népmeséhez nyúlik vissza, amelyben egy elszegényedett édesapa három lányának nem tudott hozományt biztosítani, így azoknak esélyük sem volt férjhez menni. A legenda szerint Miklós püspök – a későbbi Szent Miklós – meghallotta a család baját, és egy hideg téli éjszakán aranyat dobott be nekik a kéményen keresztül, ami éppen egy tűz mellé szárítani akasztott zokniba esett. Reggel a lányok megtalálták az adományt, amitől megváltozott az életük. Ebből a történetből született a hagyomány, hogy a jó gyerekek reggelre ajándékot találnak a zoknijukban. Európa-szerte többféle formában őrzik ezt a szokást: van, ahol a cipőbe kerülnek az édességek, máshol a kandalló vagy az ablak mellé teszik a díszes zoknit.
Az Egyesült Államokban a XIX. században vált a karácsonyi dekoráció elengedhetetlen részévé. Az amerikai magazinok és filmek révén a karácsonyi zokni a világ minden táján meghonosodott, amibe ma már nemcsak apró ajándékok és édességek kerülnek, hanem szeretetüzenetek és kézzel írt kártyák is.
Csillag a fa tetején
A karácsonyfa csúcsán ragyogó csillag az egyik legősibb és legszebb karácsonyi jelkép, amely egyszerre hordoz vallási, érzelmi és esztétikai jelentést. A keresztény hagyomány szerint a betlehemi csillagot idézi, amely a napkeleti bölcseket elvezette Jézus születésének helyére, és így az isteni fény és a remény szimbóluma lett.
Már a XIX. században is a fa legfontosabb díszének számított. A kézzel készített, fémből, papírból vagy üvegből formált csillagokat gyakran aranyporral és gyertyafénnyel emelték ki, hogy a mennyei ragyogást megidézzék. A világháborúk idején a csillag mélyebb jelentést kapott, a sötétségben világító fényként arra emlékeztetett, hogy a hit, az emberi jóság és a szeretet még a legnehezebb időkben is megmaradhat.
A csillag motívuma az évtizedek során szinte minden kultúrában otthonra talált, egyes országokban angyalfigurával helyettesítik, máshol többágú, modern dizájnban tündököl, de a jelentése mindig ugyanaz marad: útmutatás az ég felé.
Papírok és masnikA díszcsomagolás története nem is olyan régi. A XX. század elején a japán furoshiki csomagolási kultúra – ahol az ajándékokat díszes textilbe hajtják – inspirálta a nyugati világot. Az amerikai Hallmark cég az 1910-es években kezdett karácsonyi mintás papírt gyártani, és ezzel új korszakot teremtett, az ajándékozás vizuális élménnyé vált. A papírok csillogása, a masnik bősége sokak szerint a modern kor giccsét is jelenti, mások számára azonban a gondoskodás megtestesítője, hiszen a szépen becsomagolt ajándék már önmagában is figyelemfelkeltő. |
Négy gyertya ékesíti
Az adventi koszorú gyertyáinak fénye az ünnepre hangolódás egyik elmaradhatatlan kelléke. Az első adventi koszorút 1839-ben Johann Hinrich Wichern, egy hamburgi evangélikus lelkész és tanár készítette árva gyerekeknek, hogy segítsen nekik megérteni, mennyi idő van még karácsonyig. Egy nagy fakerékre huszonnégy gyertyát tűzött, négy nagyot a vasárnapokra és húsz kisebbet a hétköznapokra. Ahogy közeledett az ünnep, a gyertyák napról napra több fényt adtak, így a koszorú a várakozás és a remény növekedését szimbolizálta.
A hagyomány hamar elterjedt Németországban, majd egész Európában. A faalapot idővel fenyőágak váltották fel, amelyek az örök életet és a természet megújulását jelképezik. A kör forma az idő végtelenségére utal, a négy gyertya pedig a hit, remény, öröm és szeretet szimbóluma lett. Sok helyen a harmadik, rózsaszín gyertya az öröm vasárnapját jelöli, amikor a bűnbánat helyét a hála és a derű veszi át.
