Kritikák kereszttüzében a Csárdáskirálynő
Minden idők egyik legsikeresebb magyar operettje, Kálmán Imre Csárdáskirálynője nemrég jubilált: 110 évvel ezelőtt mutatták be a bécsi Johann Strauss Színházban. 1915-ben, az első világháború alatti premierjét követően azt írta a sajtó: „az egész világ két dologtól visszhangos, az ágyúdörgéstől és a Csárdáskirálynő sikerétől”.
Kép: A darab 2019 szeptemberétől került a Budapesti Operettszínház repertoárjára
Operettet kellene írni egy orfeumi énekesnőről, akibe beleszeret egy trónörökös – ezzel az ötlettel kereste fel Leo Stein és Jenbach Béla, a két szövegkönyvíró 1914 tavaszán az akkor már két világsikert (Tatárjárás, A cigányprímás) jegyző Kálmán Imre zeneszerzőt. Az alkotók Marienbadba vonultak vissza és nekifogtak az első felvonás megírásának. A műnek az Es lebe die Liebe!, azaz Éljen a szerelem! címet adták, a főszerepet pedig Sylva Varescu román varieté-énekesnőre írták. Az első világháború kitörése megakasztotta munkájukat, a bécsi színházi és operaélet helyzete is bizonytalanná vált.
A Budapesten és Bécsben játszódó mű megírását végül csak egy év kihagyás után folytatták, és 1915 nyarán Bad Ischlben fejezték be. Kisebb változtatásokat is végrehajtottak, a címet is módosították. A második és harmadik felvonás szövegében már tükröződik a háború hatása: a román énekesnőt magyarra cserélték.
A bécsi Johann Strauss Színházban november 17-én tartották az ősbemutatót, a város vezető operett-énekesnőjével, Mizzi Güntherrel. A premier a közönség körében hatalmas sikert aratott, a bécsi újságokban megjelent kritikák viszont vegyes fogadtatásban részesítették az operettet. A zenét kiválónak minősítették, ám a librettót „botrányosan rossznak”, mivel lejáratta az arisztokráciát, amelynek tagjai a mű szerint orfeumba, azaz laza erkölcsű helyre járnak.
Kálmán maga azt írta: tudja, hogy egy fél oldal Liszt partitúráiból többet ér, mint az összes operettje, de az a fél oldal magas színvonalon álló közönséget követel, ami csak töredéke a színházba járóknak. Kellenek olyanok is, akik nem szégyellnek könnyű, „csinosan öltözött és jól csengő” zenés komédiát írni.
Magyar részről is kritizálták a szövegkönyvet a magyarság sztereotíp ábrázolása és kigúnyolása miatt. Utóbbira reagált Kálmán Imre a budapesti bemutató előtt a Színház és Divat hasábjain: „Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a szövegkönyvben semmiféle változtatás nem történt, mert a bécsi bemutató után magyar részről igazságtalan támadások értek, azt írták, hogy csikósok, kanászok és pandúrok szerepelnek a darabban. A budapesti közönség ítélkezzék majd az operett csikósai és kanászai felett.”
A magyarországi bemutatóra egy évvel később, 1916. november 3-án került sor a budapesti Király Színházban immár Csárdáskirályné címmel (a név csak később módosult a ma ismert Csárdáskirálynőre). A szöveget Gábor Andor fordította (dolgozta át) magyarra, a főbb szerepekben Kosáry Emmy (Sylvia helyett Vereczki Szilvia), Király Ernő (Ronald herceg), Rátkay Márton (Boni), Szentgyörgyi Ida (Stazzi grófnő), valamint id. Latabár Árpád (Ferkó) léptek színpadra. A darab egy csapásra közönségsiker lett, rendre telt ház előtt játszották.
A kritikusok az egekig magasztalták Kálmán Imrét, ahogy tette a Színházi Élet című lap is: „A melódiák, melyek szíveinkben tovább zenélnek, úgy körülfonják lelkünket, mint a csoda-virágok illata. Kálmán Imre. Több mint egy kitűnő operett zenéjének szerzője. Bűvész. A legnagyszerűbb magasságokig kell emelni.”
A Csárdáskirálynő ezt követően meghódította Európa legnagyobb színpadait: nagy sikerrel játszották Oroszországban, majd 1917-ben Gypsy Princess címmel a Broadwayn is bemutatták. A Király Színházban évtizedekig műsoron volt, az 1920-as évek elejétől pedig a Fővárosi Operettszínház állandó repertoárdarabja lett.
Az 1950-es évek elején az Operettszínház felkérte a kor híres szerzőpárosát, Békeffi Istvánt és Kellér Dezsőt, hogy a zenét meghagyva, de a librettót átírva újítsák fel a Csárdáskirálynőt. Az új verzióban többek között hangsúlyos lett az arisztokrácia és a polgárság kigúnyolása, emellett az idősödő Honthy Hanna számára főszereppé írták át Anhilte szerepét, akit Cecíliának kereszteltek át. A rendezéssel az akkor mindössze 22 éves Szinetár Miklóst bízták meg. A darab 1954-es bemutatásakor hatalmas sikert aratott a Nagymező utcai teátrumban, Honthy mellett Németh Marika, Rátonyi Róbert és Feleki Kamill játszotta a főbb szerepeket. Az operett évtizedekig szerepelt a repertoárban. A magyar színpadokon olyan rendezők nevéhez fűződnek előadások, mint Mohácsi János, Alföldi Róbert, Kerényi Miklós Gábor, Vidnyánszky Attila. A darab ma is hallatlan népszerűségnek örvend, a történetet többször meg is filmesítették.
Fülbemászó betétdalok
Állítólag nincs egyetlen perc, amikor a Föld valamelyik pontján – színházban, koncerten, filmen, tévében vagy rádióban – föl ne csendülne a Csárdáskirálynő valamelyik betétdala, köztük A lyányok, a lyányok angyalok; Hajmási Péter, Hajmási Pál; Emlékszel még; Jaj, Cica, eszem azt a csöpp kis szád; Húzzad csak kivilágos virradatig!
