Egy élet „Made in Hungária”

A magyar rock and roll koronázatlan királyától, a Hungária együttes alapítójától és a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb alakjától nem pusztán rajongók és pályatársak, de szinte egy egész nemzet búcsúzik ezekben a napokban. A népszerű zenész, zeneszerző, szövegíró, menedzser és mentor január 31-én, 78 éves korában hunyt el. Sokan remélték, hogy felépül a tüdőgyulladásból, de a betegség szövődményei végül legyőzték a legendás előadót. 

Fenyő Miklós 1947-ben Budapesten született és mindig is ragaszkodott szűkebb pátriájához, a XIII. kerületi Szent István parkhoz és környékéhez, ahol számára mindig mesélt az aszfalt és megelevenedtek a házfalak. „Nincs ebben semmi csoda, én itt születtem, itt nőttem fel, szinte mindent ettől a környéktől kaptam. Ahogy ezt megénekeltem, ez »minden álmom otthona« – vallotta. 

Szülei az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után úgy döntöttek, hogy az Amerikai Egyesült Államokban kezdenek új életet. A kisgyermekkorától zongorázni tanuló, akkor kilencéves Miki ezzel egy csapásra New York csodavilágába került, amelynek akkori zenei kultúrája, a jampecvilág szinte beszippantotta. Egész életének meghatározó élménye volt, hogy élőben látta Elvis Presley koncertjét a Ma­dison Square Gardenben. 

Amikor a család a honvágy, a rokonok hiánya és a nehézkes beilleszkedés miatt 1959-ben visszaköltözött Budapestre, Miklós egyszerre érkezett haza és lett kívülálló. Úgy érezte, a megszokott játszótérre, a sosem feledett barátok közé érkezett vissza, miközben a haverok marslakóként néztek rá. Hitték is, nem is, hogy Amerikában járt. Egy dolog azonban gyorsan világossá vált: új zenét, új hangzásvilágot hozott magával abból a messzi-messzi, szabad világból. A környékbeli srácokból verbuválódott az első zenekara, majd jött a Sztár és a Syconor együttes. Jellemzően Beatles- és Stones-dalokat, a Radio Luxembourgban hallott külföldi slágereket játszották a Syconor 1967-es felbomlásáig. 

Ekkor hozta létre Fenyő Miklós a legendás Hungária együttest, amellyel 1968-ban benevezett a Ki mit tud? vetélkedőre. A Csavard fel a szőnyeget! című daluk, a rock and roll hangzásvilága a zsűri tetszését nem nyerte el, a közönségét viszont annál inkább. A nézők szavazataival megnyerték a versenyt és országos hírnévre tettek szert. Rendszeresen felléptek az Ifiparkban, és 1969-ben is nyertek a Ki mit tud?-on. Népszerűségük ellenére az akkori hivatalos kultúrpolitika nem nézte jó szemmel az együttes tevékenységét. Több albumukat egyszerűen a fiókba zárták, mondván, a minőségük nem üti meg a kiadó által elvárt színvonalat. 

Fenyő Miklóst mindez nem tántorította el, hiszen számára a rock ’n’ roll maga volt az élet. A Hungária új zenei felállással, ötletes magyar szövegekkel, új énekesnővel – Dollyval (Penczi Mária Ilona) –, és a jellegzetes jampiimázzsal 1980-ban szó szerint kirobbanó sikerszériát indított el. Az együttest immár nem lehetett a fiókba zárni. Ontották a slágereket, a Micsoda bulit, a Csókkirályt, a Gyere, gyere Julit, a Limbóhintót. Olyan albumok születtek, amelyek eladási példányszámai a mai napig rekordnak számítanak. A Rock and Roll Party 600 ezer eladott példánnyal írta be magát a zenetörténelembe, de százezres példányszámban fogyott a Hotel Menthol című lemezük is. 

Ilyen körülmények között 1983-ban szinte bombaként robbant a hír, hogy felbomlott a Hungária. Szinte nem telt el nap, hogy ne született volna valamilyen pletyka arra nézve, hogy miért oszlott fel a csapat. A felbomlás okairól később Fenyő Miklós beszélt a legnyíltabban. Úgy vélte, a Hungária sikereinek csúcsán mindenki azt érezte, hogy nélküle mindez nem jöhetett volna létre. 1983-ra olyan mértékű nyomás nehezedett a zenekarra, amelyet már nem tudtak kezelni, végül egy nyugat-berlini fellépés körüli vita jelentette az utolsó cseppet a pohárban. A zenekar egy része mindenképpen vállalta volna az utazást, Fenyő azonban nem. Az álláspontok nem közeledtek, és ezzel lezárult egy korszak. 

A szakítás nemcsak zenei, hanem személyes töréseket is okozott Fenyő Miklós életében: Dollyval és Novai Gáborral hosszú évekre megszakadt a kapcsolat, amely akkoriban szintén sok pletykának volt a melegágya. Amikor a „nagy” Hungária 1995-ben újra színpadra állt, az egykori konfliktusok már nem álltak közéjük. A Hungária után Fenyő Miklós előbb szólóalbummal jelentkezett, majd megpróbálkozott az akkor kedvelt break műfajjal is, sőt, a rapzene irányába is „kikacsintott”. A következő nagy sikert Szandi (Pintácsi Alexandra) felfedezése és mentorálása jelentette Fenyő Miklós számára az 1980-as évek végén. Az akkor alig tizenhárom éves lány ösztönös tehetségét azonnal felismerve Fenyő menedzserként és mentorként segítette. Közreműködésével indult el az a karrier, amely rövid időn belül máig tartó, országos ismertséget hozott az énekesnő számára. 

Az 1990-es évek közepétől sorra jelentek meg Fenyő Miklós újabb szólólemezei, majd 1997 egy újabb műfaji ugrást hozott: elkészítette a Hotel Menthol rock and roll-musicalt, amelyet több éven keresztül nagy sikerrel játszottak a Budapesti Operettszínházban, később pedig vidéki helyszíneken is. 
A Hotel Menthol sikerét követte 2001-ben az életrajzi ihletésű Made in Hungária musical, amelyben maga Fenyő Miklós is szerepet vállalt. A színházi darabból született meg 2009-ben az azonos című mozifilm. A zenés színpadi munkák sorát 2006-ban az Aranycsapat folytatta, amelyet a József Attila Színház mutatott be. 

Színházi munkái mellett a zene, a koncert továbbra is kiemelt helyen szerepelt az életében. A kilencvenes évek közepétől vált hagyománnyá a karácsonyi, év végi nagykoncert, a Fenyő Ünnep. Betegsége előtt még 2025 karácsonyán is fellépett az Erkel Színházban. 

Zenei pályafutását számos díjjal ismerték el, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel, Artisjus Életmű-díjjal, Pro Urbe Budapest-díjjal, Fo­nogram Életműdíjjal. Kedves városrésze, a XIII. kerület díszpolgári címet adományozott számára 2004-ben. 
Életútja, sikerei jól jelzik, hogy pályája nem egyetlen formációra, hanem a folyamatos megújulásra épült. Ami állandó volt benne, az a rock and roll, amellyel nemcsak zenét, hanem életérzést adott egy nemzedéknek. 

Saját maga mindezt így fogalmazta meg internetes oldalán: „Hát, ezt csináltam. Ezt tettem. Ebben ­hiszek. Meg a szabadságban. Szabad? 

A két gyermekem, Dáci és Dió ezt tudják. Az unokám, Mikulás is. Remélem… És, ha csak ennyit tudnak, már nem jöttem hiába. 

Aztán oda megyek majd, ahova szántak. Ha jól tettem a dolgom, akkor jó helyre…" 
Egykor egy dalban már megírta ezt az utat: „Mennyboltba visznek a jampi angyalok (…) Szent Péter elé köztük ballagok.”