Mennyi minden változott azóta!
Közeledik az évforduló: száz évvel ezelőtt, 1926. április 23-án született Janikovszky Éva. Ez alkalomból a Móra Könyvkiadó új kiadásban sorra jelenteti meg a Kossuth- és József Attila-díjas író, egyben egykori legendás szerkesztője könyveit. Az Aranyeső című regény 1962-ben került az olvasók kezébe először, azóta több mint 150 ezer példányt adtak el belőle.
Kép: A Kossuth- és József Attila-díjas szerző írói stílusa összetéveszthetetlen!
Janikovszky Éva stílusa összetéveszthetetlen, ahogy a felnőttek és gyerekek világát, ütközéseiket és egymásra találásaikat remek humorral és mélységes emberséggel ábrázolja. Az Aranyeső a csíkos könyvek, vagyis a 14 pluszos olvasókat célzó sorozatban jelent meg (mindössze két évvel első regénye, a Szalmaláng után).
A főhős, Burián Ágnes 19 éves, frissen érettségizett. Kilóg egy kicsit a családjából: elsőként jár gimnáziumba, elsőként van esélye arra, hogy tovább tanulhasson, és ne kelljen gyárban dolgoznia, mint a nővérének. Ráadásul mily kitüntető: egy többgenerációs orvoscsalád legifjabb sarja udvarol neki. A kivételezett helyzetnek és a szép reményeknek viszont egy csapásra vége szakad, amikor kiderül, hogy nem vették fel az egyetemre.
A vékony, szőke csillaghegyi lány egy kicsit megsértődik a világra. Szinte menekül a szülei elől, elköltözik otthonról, és szakít az udvarlójával. Hosszas kesergés és keresgélés után véletlenül rátalál egy kétéves, bentlakásos nővérképzésre, és ez új irányba tereli az életét. A lányközösség mindennapjai mellett persze helyet kap a szerelmi szál is, miközben Ágnes küzd az identitásával: nehezen tudja eldönteni, hogy maradjon-e ezen a pályán, hogy irigyelje-e a gyorsan férjhez menő osztálytársait, vagy hogy megfeleljen-e családja elképzeléseinek.
A regényen erősen érződik a szocialista kor lenyomata. Például akiknek pénzük és Skodájuk meg belvárosi lakásuk van, azok a rosszak, de legalábbis a helytelenül viselkedők; továbbá a szépségiparban mindenki megjátssza magát, viszont a vidékről városba kerülők mennyi értéket hordoznak.
„A mai olvasó szemével nézve tulajdonképpen történelmi regényt tartok a kezemben. Pedig amikor írtam, még »mai tárgyú« volt – emlékezett vissza évtizedekkel később Janikovszky Éva. – Mennyi minden változott azóta körülöttünk! De vajon belül is mások voltunk? Másképp szerettünk, örültünk, bánkódtunk, szégyenkeztünk, lázadoztunk, csalódtunk, álmodoztunk? Másképp kerestünk barátokat, másképp éreztünk féltékenységet, szánalmat, megbánást? Mindezt a mai olvasónak kell eldöntenie.”
A könyv tehát örök érvényű kérdéseket vet fel útkeresésről, magunkra találásról, szerelemről. Ugyan mások a díszletek, mint a hatvanas évek elején, de a fiatalokban ugyanúgy túláradnak az érzelmek, le kell válniuk a családjukról, párkapcsolatokat kell kialakítaniuk és pályát kell választaniuk. Nemegyszer elszaladnak a problémák elől, és nem néznek szembe a saját gyengeségeikkel. Talán egy, nem túl szívderítő különbség van: a regény Burián Ágnes életének egy évét mutatja be, ezzel szemben a mai fiatalok évekig küzdenek ezekkel a krízisekkel…
Tudta?
Janikovszky Évának több mint két és fél millió kötetét adták el világszerte, 35 nyelvre lefordítva. Hosszú betegség után, 2003 nyarán ment el.
