Visszatérés Roxfortba

Kopott, vörös színű bőrönd, rajta Hedvig, a hóbagoly üres kalitkájával, indulásra készen vár – ezzel a találó kiállítási díszlettel kezdődik az utazásunk. De mielőtt ténylegesen átlépnénk a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola kapuit, személyre szabhatjuk a patrónust, vagyis az állatalakban megjelenő pozitív erőteret, a varázspálcát, s bár nem kerül fejünkre ténylegesen a bőrből készült Teszlek Süveg, megválaszthatjuk az iskolai házunkat. A legtöbben, természetesen, a Griffendélbe vágyunk tartozni, ahogyan annak idején az ifjú varázsló is tette. Vele és jelképesen bármelyik másik társa, Ron vagy Harmione bőrébe bújva felfedezhetjük a varázsvilágot, ahol a bátorság, az összetartozás és a barátság ereje, jól tudjuk, végül győzni fog a gonosz felett. 

A szentendrei Green Event Hallban berendezett tárlaton húsz termen, ikonikus jelenetek élethű rekonstrukcióján át haladva barangolhatunk Roxfortban, követve az aranycikesszel jelzett útmutatásokat. Mosolyognak, pislognak és mozdulnak a fali festményeken szereplő varázslók. S miután a Kövér Dámának elharsogjuk a jelszót, beenged bennünket a Griffendél klubházába. Végig ismerős helyszínek között járunk: a kastély gótikus stílusú nagytermében, besétálunk a jóslástan osztálytermébe, gyógynövénytanra, a kviddicspályára, a sötét és olykor félelmetes tiltott rengetegbe. Egy-két termen át felidézhetjük a Legendás állatok és megfigyelésük című filmek legismertebb és legkedveltebb pillanatait is. 
Körülnézünk Hagrid kunyhójának otthonos rendezetlenségében, ahol a félóriás méretéhez igazodva a bőrfotel, a teáscsészék, a plafonból függő állatketrecek, rózsaszínű esernyő is óriásnak tűnnek. Bekukkantunk Dolores Umbridge szobájába, majd az utcai piros telefonfülkéből a 62442-es számot tárcsázva eljutunk a mágiaügyi minisztériumba; s szájtátva állunk meg a Titkok kamrájának bejárata előtt. 

Eredeti jelmezek (rajtuk kézzel varrt gombokkal, csipkeszegéllyel) teszik újra átélhetővé a Harry Potter-filmek emlékezetes pillanatait. Viszontlátjuk többek között a három főszereplőnek az Azkabani fogolyban, illetve a Halál ereklyéiben hordott, sportosként jellemezhető, a jelmeztervezők szándékosan visszafogott színekből megálmodott hétköznapi öltözetét, a Trimágus Tusa négy versenyzőjének ruháját. S még döbbenetesebb élményt nyújt testközelből szemlélni Pitonnak a filmben feketének tűnő (bár eredetileg sötétkék színű), a kígyó mozgását imitáló, szétterülő aljú egyedi talárját és Voldemort sötétzöld színű viseletét, amelyen helyenként még égett foltok is felfedezhetők. 

Hangsúlyos szerepet kaptak a tárlaton a Harry Potter-sorozatból jól ismert díszítőelemek és relikviák. Ki ne emlékezne a vonaton felbontott elvarázsolt csokibéka dobozára, a különc Luna Lovegoodnak a folyosó plafonjáról függő elveszett tornacipőjére vagy Harmione gyöngyös táskájára, amibe még egy sátor is belefért? Nem hiányozhatnak a sorból a halál ereklyéi, a sötét varázsló lelke darabjait őrző horcruxok, ahogyan Griffendél kardja és Rémszem Mordon flaskája sem. 
No meg persze a varázspálcák! A legkorábbiak keményfákból (rózsafából, ébenfából) készültek, de nem bizonyultak praktikus darabnak, mert például a főszereplőt megformáló Daniel Radcliffe nagyjából nyolcvan darabot eltört a forgatások alatt. Az innovatív elemek ötvöződnek a történetmeséléssel, miközben izgalmas filmes kulisszatitkokat ismerhetünk meg.

A minden korosztály számára izgalmasnak bizonyuló kiállítás különlegessége, hogy a múzeum statikussága helyett aktív részvételt kíván meg a látogatótól, az izgalmas feladatok által igazán átélhetővé teszi ezt a különleges univerzumot. Ahogy a regisztrációkor, a kaland elején megadjuk a nevünket, az megjelenik a digitálisan kivetített tekergők térképén. S ez még csak a kezdet! Beljebb haladva főzhetünk bájitalt, ültethetünk sikolyától hangos mandragórát, megcsillogtathatjuk kviddicses képességeinket, Commikulus varázslattal elűzhetjük a mumust a sötét varázslatok kivédése órán. Megfogva egy bőrbakancsot, vagyis zsupszkulcsot, vizuálisan elrepülünk az Abszol útra. 

Nem maradt más hátra, mint hogy varázspálcánkat használva legyőzzük Volde­mort nagyurat. S legvégül, akárcsak az utolsó filmben, a vonatperonon állva meghatottan nézzük, ahogy a következő generáció visszatérhet Roxfortba.