Cormoran Strike újra nyomoz

A kezdetekkor kevesen tudták, hogy Robert Galbraith valójában nem más, mint J. K. Rowling: a vi­­lághírű brit szerző több mint egy évtizeddel ezelőtt tudatosan bújt álnév mögé, hogy „megszabaduljon” a Harry Potter-sikerek árnyékától, és tiszta lappal próbálhassa ki magát a krimi műfajában. A kísérlet olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a Cormoran Strike-sorozat mára önálló branddé vált, a magándetektív épp oly közismert, mint varázslótanoncai. Legújabb kötete, A fémjelzett ember (GABO Kiadó) ismét bizonyítja, hogy a termékeny szerző ebben a műfajban is az élbolyban foglalt helyet magának. 

A történet középpontjában egy különösen hátborzongató ügy áll: egy ezüstkereskedő páncélterméből megcsonkított holttest kerül elő, amelyről a rendőrség úgy véli, egy büntetett előéletű fegyveres rabló az. A magánnyomozás egy kétségbeesett nő, Decima Mullins kérésére indul, aki meg van győződve arról, hogy a holttest az eltűnt párjáé. Cormoran Strike és társa, Robin Ellacott hamarosan egyre mélyebbre merül egy bonyolult, titkokkal átszőtt ügyben, ahol eltűnt emberek, múltbéli bűnök és rejtélyes kapcsolatok hálója rajzolódik ki. 

Galbraith – azaz Rowling – erőssége továbbra is a precíz, aprólékos történetvezetés és a karakterek mély ábrázolása. Strike makacs, mégis esendő figurája és Robin egyre határozóbb szakmai-magánéleti jelenléte ezúttal is jól működik, ráadásul kapcsolatuk új érzelmi szintre lép. A közöttük feszülő kimondatlan érzések legalább annyira izgalmassá teszik a regényt, mint maga a bűnügy. 
Bár a cselekmény időnként túlságosan is szerteágazóvá válik, és a sok szereplő próbára teheti az olvasó figyelmét, a regény hangulata, finom humora és komplex világa kárpótol ezért. A fémjelzett ember (ahogy a Cormoran Strike-sorozat többi kötete) nem könnyed olvasmány, de azoknak, akik szeretik a lassan kibomló, részletgazdag krimiket és az erős karakterdrámát, kifejezetten gazdag olvasmányélményt kínál.