Döntéshozó nők szólótáncban
Neked még nincs gyereked? Te más gyermekét akarod felnevelni? Nem félsz egyedül belevágni? Meggondolod magad és megtartod, ugye? – ezek a kérdések egyszeriben sorsfordítóvá válnak a Mambo Maternica magyar–francia–német filmdráma három főszereplője számára. Az anyaság körüli különböző, mégis hasonlóan megpróbáló élethelyzetekben követhetjük párhuzamosan nyomon három nő egyetlen napját, amikor emberélet(ek)ről kell dönteniük.
Kép: Sipos Vera és Schmied Zoltán alakítja az örökbeadásra váró házaspárt
Nagy Borbála – nevét a Minden rendben és a Pannónia dicsérete című alkotásokból ismerhetjük – első nagyjátékfilmjében bátran, mégis érzékenyen nyúl sokakat érintő, többnyire még mindig tabunak számító témákhoz. Főszereplői: az örökbefogadásra váró Nóra, Becky, aki mesterséges megtermékenyítés útján akar gyereket vállalni, valamint az abortusz előtt álló Adél. Az alkotás az anyaság, a gyermekvállalás, a női test kérdésén túl foglalkozik az egyéni döntés szabadságával, illetve a társadalmi elvárások hatásával is. A rendező a nehéz felvetéseket a rá jellemző iróniával, továbbá szellemességgel teszi könnyen befogadhatóvá. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült alkotás a hétköznapi problémákat azokhoz illő visszafogott, egységes, reális képi világgal ábrázolja.
Sipos Vera nagyon jól viseli Nóra karakterét; Becky (Székely Rozália) megformálásában a humor a vezérelv; Adél vagány és titokzatos jellemét pedig Török-Illyés Orsolya erős jelenléte hordozza magában. A filmélményt tovább gazdagítja Zsurzs Kati üdítő játéka. Mellettük árnyalt férfikarakterek is megjelennek (például Schmied Zoltán Nóra férjének szerepében), akik által jobban érthető a női tapasztalatok összetettsége, sokszínűsége.
A merőben eltérő főszereplők közös jellemvonása, hogy bár kívülről magabiztosnak tűnnek, belül sérülékenyek, szívükben küzdelmek rejlenek.
A fájó egyedüllétüket kiválóan árnyalja a három helyszín, Budapest, Berlin, Párizs fizikai távolsága, amely által szélesebb európai térben láthatjuk az anyaság körüli megpróbáltatásokat. A címadás szintén mélyebb tartalmú: a maternica a latin mater, vagyis anya szóból ered, a mambo pedig a tánc, a szabadság érzetét vetíti fel, de jelentésében hordozza a női test feletti kontrollt is.
A realitások talaján álló produkció végén a cselekményszálak elvarrása helyett egy álomszerű, abszurd szituációba kerülünk, ami összehozza a három főszereplőn túl számos sorstársukat is. A filmkészítők ezzel hangsúlyozzák, hogy számtalan női történet létezik, amelyekre nincs egyetlen jó megoldás. Ahogyan rossz döntés sem, mert minden út egyedi, érvényes és tiszteletre méltó.
