Látlelet a Z generációról
A Prófécia öt éjszakán át rögzített beszélgetésekből épül fel.
Kép: A mindennapok kihívásaival küzdő Z generáció ül a tábortűz körül
Fiatalok ülnek egy tábortűz körül, távol a Nagykovácsi melletti Kolorádó Fesztivál zajától. A Fabricius Gábor által rendezett dokumentumfilm, a Prófécia öt éjszakán át rögzített beszélgetésekből épül fel, ahol egymás számára idegen fiatalok nyílnak meg meglepő őszinteséggel.
A megszólalók a Z generáció tagjai: huszonévesek, akik útkeresésről, nemi identitásról, drogokról, halálról, családról és jövőképről beszélnek. A film nem próbál válaszokat adni, inkább teret teremt – ahogy a rendező fogalmaz: arra volt kíváncsi, mi történik, ha ez a generáció megszakítás nélkül beszélhet.
A tábortűz nem csak látványelem, a lángok meditatív tánca segít kimondani azt is, ami máskor talán rejtve maradna. A beszélgetések során „próféciák” születnek: a fiatalok saját jövőjükről, sorsukról, félelmeikről mondanak ki személyes igazságokat.
Fabricius Gábor első mozifilmje, az Eltörölni Frankot műfaja ugyan játékfilm, mégis témájában hasonló a dokumentumfilm Próféciához: mindkettő a sorból kilógó fiatalokról szól. Az író-rendező ezúttal is a perifériára figyel, azokra, akik nem találják könnyen a helyüket. A különbség az, hogy most nem fikciós történetben, hanem valós megszólalásokon keresztül rajzolódik ki egy nemzedék portréja.
A film egyszerre szól a fiatalokhoz és róluk. A saját korosztályuk tagjai magukra ismerhetnek benne, az idősebb nézők pedig lehetőséget kapnak arra, hogy közelebb kerüljenek ahhoz a világhoz, amelyet gyakran nehéz megérteniük. A Prófécia nem harsány, nem didaktikus – inkább csendes és elmélyülő. És talán éppen ezért hat olyan erősen: hagyja, hogy a történetek maguk találjanak utat a nézőhöz.
