Tekintetek a fókuszban
Ha valaki szerette a régi jó, lassú mozit, az már eleve nem fog csalódni az Érzelmi érték (Sentimental Value) című norvég filmben. Nincsenek akciójelenetek, gyors vágások, helyette a kamera el-elidőzik a szereplők arcvonásain, hiszen az akció helyett itt sokkal inkább a tekintetek kerülnek fókuszba.
Kép: Megéri lelassulni és elmerülni a két nővér és apjuk családtörténetében
A furcsa cím egyszer hangzik el a filmben, amikor a főszereplő nővérek közül Nora az anyai hagyatékból „lenyúlja” Agnestől az egyik üvegvázát. Nem nagy érték, de mindkettejüknek személyes emlékek kötődnek hozzá. Még nagyobb érzelmi értékkel bír maga a szülői ház! A mozi is úgy kezdődik, hogy a család ősei mikor, hogyan építették az otthonukat, és azzal folytatódik, hogy a narrátor felidézi a gyermek Nora egyik fogalmazását a házról. Ebben a ház mint egy személy „szólal meg”, vallomást téve, hogy például azt szereti-e, ha zsonganak benne az emberek, vagy azt, ha csend van és üresség. A ház továbbra is a középpontban marad, hiszen a lányok apja, Gustav Borg, sikeres filmrendező és vagabund életművész itt akarja karrierje utolsó filmjét leforgatni, méghozzá Nora lánya főszereplésével.
Lassanként kiderül, hogy az érzelmi érték valójában az apa és Nora lánya elrontott, sőt megszakadt kapcsolata, azaz, hogy ez érték-e még egyáltalán, vagy „felejtsék el” az egészet. Ugyanis Borg annak idején elhagyta a családját, Svédországban folytatta a rendezői karriert, a lányokat az anya nevelte fel. Halálakor a toron találkozik újra feszengve a két lány és az apa. Apaseb – nagyon is aktuális diagnózis Nora depresszióba és öngyilkos gondolatokba forduló élete. Színésznő, de az előadáson pánikrohama van, hiába tud mindent kitűnően eljátszani – a saját életével, apja iránti haragjával és fájdalmával nem boldogul. Amikor a hirtelen felbukkanó apja felkínálja a neki szánt szerepet, ő érthetően kapásból elutasítja.
De van itt anyaseb is, hiszen lassacskán arra is fény derül, hogy Borg legfájdalmasabb meghatározó élménye a házról, hogy kisiskolás korában az ő anyja (a nővérek nagyanyja) felkötötte magát a hálószobában, magára hagyva a fiút. A transzgenerációs minták azonban új értelmet kapnak a művészet optikáján keresztül, az alkotás terápiás eszköz lesz. A film a filmben megoldással a kiváló rendező, Joachim Trier bemutatja, hogy van kiút.
Borg egy fiatal amerikai sztárra bízná a szerepet, de a hosszú, bensőséges kitárulkozásokkal kísért próbák alatt Rachel Kemp rájön, hogy ezt a szerepet nem neki kell eljátszania. Innen már kitalálható, hogy mi a gyógyulás útja, a végső jelenetben pedig az is kiderül, hogy az eredetileg tragikus rendezői elképzelés is megváltozik, apa és lánya pedig együtt néznek a gyerekszereplőre, Agnes kisfiára, aki megtörheti a sebek mintázatát.
A Cannes-i Filmfesztiválon elhozta a Grand Prix-t, az Európai Filmdíj-gálán pedig hat kategóriában – legjobb európai film, legjobb európai rendező, legjobb európai színésznő (Nora/Renate Reinsve), legjobb európai színész (Gustav Borg/Stellan Skarsgård), legjobb európai forgatókönyv (Joachim Trier & Eskil Vogt), legjobb európai zeneszerző (Hania Rani) – díjazták. A sor folytatódott a Golden Globe-rekordnak számító nyolc jelölésével, sőt, megkapta a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját is.
