Beszédes csontvázak közt

Ha már a Dobó István Vármúzeumban töltött négy évtizedet, igazán megérdemelte Fodor László, hogy valóban kézzelfogható közelségbe kerüljön a legendás várkapitánnyal. Két éve a régész is azok között volt, akik megtalálták Dobó István földi maradványait a család egykori kegyúri templomában, Dobóruszkán. Pályája csúcsának tekinti, hogy saját szemével láthatta a törökverő csontjait, a dolmánya ezüstből font gombjait, sőt, a Dobó könyöke alá helyezett ametisztköves ékszert is, ami valószínűleg a felesége, Sulyok Sára mátkasági gyűrűje lehetett.

Az egri várról elsőként Gárdonyi regénye jut eszünkbe, ám az 1552-es heroikus győzelem csak egy villanásnyi időszak a város történetében. Ne feledjük: Eger legkorábbi püspöki központjaink egyike, ezenkívül a különféle nyavalyákat gyógyító hévizei már az Árpád-kori királyokat is idevonzották!

Fodor László valószínűnek tartja, hogy a törökök ostroma nem mozgatott akkora tömeget, mint amilyennek megénekelték. A legenda szerint kétezer egri oroszlán állta a sarat a hetven-nyolcvanezer törökkel szemben. A leletek tanúsága szerint ekkora tömeg nemigen fordult meg az egri erősség alatt. Eddig csupán tizennégy olyan csontváz került elő a vár különböző helyein, melyeken kard okozta sérülések voltak. Ám a vizsgálatok arra utalnak, hogy ezek a vár 1596-os elestekor meghalt zsoldosok földi maradványai. Balogh János, az 1870-es években a várban szolgálatot teljesítő főhadnagy a környező alagutakban mésszel leöntött emberi csontokra lelt, ám a kutatók máig nem bukkantak rá ezekre. A korabeli feljegyzések és a későbbi kutatások azt sejtetik, hogy a végvárat a kiváló képességekkel megáldott Dobó irányításával csak nyolcszáz képzett harcos és az elszánt várnép védhette, a négy-hatezer ostromló ellen.

Fodor László nem hitte volna, hogy saját városában is érik még meglepetések! Nemrég rutinnak ígérkező szemlére indult egy XVIII. századi püspöki magtár boroshordókkal telt pincéjébe. Ám a helyi szövetkezet tárolóhelyiségében egy épségben maradt reneszánsz kápolna boltozatát, falfestményét fedezte fel és ráadásul egy faragott díszítésű sírkövet. A barokk város nem bővelkedik reneszánsz emlékekben, a kutató hát reméli, e kincset sikerül megóvni és bemutatni. Lehangoló számára, mikor egy ígéretes leletet pénzszűke miatt sorsára hagynak vagy visszatemetnek.

Különleges felfedezéssel kecsegtet az abasári ásatás is, melyet buzgón támogat a helybeli kulturális egyesület és az önkormányzat. Nem lehet véletlen, hogy a falu címerében máig három torony díszlik, magyarázza Fodor László. Néhány éve a hazai kereszténység gyökeréig ástak vissza, egy XI. századi keresztelőegyház romjaira bukkantak. Feltételezhetően a föld ott rejti még a ménfői csatában elesett Aba Sámuel király által alapított bencés apátságot és a szolgálónépek plébániatemplomát is. Ha ezek nyomait megtalálják, bebizonyosodik, hogy a Mátrában virágzott az Abák nemzetségének székhelye. Az abasáriak lelkesek, a jövőjüket építenék a múltra – hiszen nem minden falu dicsekedhet királyi központtal…