Aki megváltoztatta a populáris irodalmat
Meghalt Dame Jilly Cooper brit regényírónő, a pikáns, társasági szatírával kevert romantikus bestsellerek koronázatlan királynője. Az írónő 88 évesen hunyt el egy esést követően gloucestershire-i otthonában. A hírre számosan reagáltak szomorúan az irodalmi körökben, legnevesebbként az olvasás fontosságát többször kiemelő Kamilla királyné.
Kép: Az írónő legkitartóbb barátai kutyái és lovai voltak, sokuk ihletet adott 18 regényéhez
Jilly Cooper élete során 18 regényt és több mint húsz ismeretterjesztő kötetet publikált, legismertebb munkái a Rutshire-krónikák, amelyek az angol lovas felső-középosztály szerelmi, hatalmi és társadalmi intrikáit követik. A sorozat 11 részből áll, első darabja, a Lovasok 1985-ben íródott és a díjugratás világában játszódik, ikonikus antihősével, Rupert Campbell-Blackkel. Az első folytatást, a Riválisokat 1988-ban publikálta Cooper, ebből 2024-ben a Disney+ készített adaptációt, ami az új nemzedékhez is eljuttatta Cooper világát, akinek kötetei csak az Egyesült Királyságban több mint 11 millió példányban keltek el, világszerte az eladások meghaladták a 12 milliót.
Az írónő 1937-ben született Essexben. Újságíróként kezdte pályáját az ötvenes években, majd a Sunday Timesnál és a Mail on Sundaynél lett ismert rovatvezető, első könyve, a How to Stay Married 1969-ben jelent meg. A hetvenes években népszerű, játékosan provokatív útikalauzokat írt férfiakról, nőkről és az angol társadalmi osztályokról, miközben romantikus regényei (Emily, Bella, Imogen, Prudence, Octavia) sorra bestsellerré váltak. 1985-től a Rutshire-krónikák lettek életműve legfontosabb darabjai, a kilencvenes évektől több kötetéből tévés feldolgozás készült.
Bár regényei hemzsegtek a botrányoktól, Cooper magánélete egyáltalán nem erről szólt. 1961-től 2013-ig élt házasságban Leo Cooperrel, két gyermeküket örökbe fogadták. 1999-ben túlélte a Ladbroke Grove-i vasúti katasztrófát, 2004-ben a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé nevezték ki, 2024-ben pedig a lovagi cím női megfelelőjét, a Dame-rangot kapta irodalmi és jótékonysági munkájáért. Bár műveit időnként elavult sztereotípiák miatt kritika érte, a közönség kitartó szeretete, a „jó ízlésű pajzánság”, a társadalmi problémák könyörtelen boncolgatása és a kötelező happy end miatt újra és újra az eladási listák élére kerültek.
A hírt követően sorra érkeztek a megemlékezések. III. Károly brit király felesége, Kamilla királyné személyes barátként gyászolja az írónőt. Kamilla „életében legendává vált” alkotónak nevezte Coopert, egy „csodálatosan szellemes és együttérző barátnak”, és azt kívánta számára, „túlvilága teljen lehetetlenül jóképű férfiakkal és hűséges kutyákkal”. A brit miniszterelnök szóvivője „irodalmi erőnek” titulálta az írónőt, aki „szellemével, melegségével és bölcsességével” formálta a brit kultúrát. Számos brit híresség és kollégái szeretettel és humorral emlékeztek meg Cooperről, a Disney+ Riválisok-adaptációjának producerei pedig „a világ egyik legnagyobb mesemondójaként” méltatták.
Gyermekei, Felix és Emily „életük ragyogó fényének” nevezték édesanyjukat, váratlannak és lesújtónak írva le halálát. Cooper ügynöke, Felicity Blunt „érzelmileg intelligensnek, nagyvonalúnak, pengeéles megfigyelőnek” mondta az írót, akinek munkája „meghatározta a kultúrát, az írást és a párbeszédet”, mivel Jilly éleslátással és empátiával írt a XX. és XXI. század fordulójának problémáiról, mint az osztálykülönbségekről, a szexualitásról, a házasságról, a rivalizálásról, a gyászról és a termékenységi problémákról. Kiadója, Bill Scott-Kerr „igazi úttörőnek” nevezte az írónőt, aki metsző társadalmi kommentárral és jellemábrázolással szabta át a brit középosztályról alkotott képet, és aki „megváltoztatta a populáris irodalmat”.
A sikeres Disney-adaptáció a XXI. század fiataljaival is megismertette Cooper történeteit. A közösségi médiában olvasható bejegyzések szerint a fiatal rajongók is egyetértenek az idősebb olvasókkal, hogy Cooper látásmódja egyszerre volt tökéletes szatíra és kutyákkal, lovakkal teli, féktelen életigenlés, amire a mai nehézségek között talán még inkább szükség van, mint a XX. század végén.
A magyar rajongók bejegyzései is hasonló véleményekről árulkodnak. Szakértők szerint azért lehetett Jilly Cooper Magyarországon is sikeres, mivel regényei hozták el az itthon addig szinte ismeretlen, gyors, filmszerű vágásokkal, cliffhangerekkel dolgozó könyvszerkezetet. Emellett az itthon egzotikusnak ható brit közegbe (lovas világ, vidéki kúriák, tévés kulisszák) engedett bepillantást, ami az ezredforduló olvasóinak különösen vonzó volt, mert menekülést jelentett a hétköznapokból, mégis ismerős emberi drámákat mutatott be. Cooper csipkelődő társadalmi humorral írt univerzális témákról. A karakterei (a pimasz, mégis szerethető antihős, a talpraesett hősnő, a hűséges barát) könnyen magyaríthatók voltak, így az olvasók hamar megtalálták bennük a saját ismerőseik megfelelőit. A fiatalok a tempó és a fordulatok miatt rajongtak érte, az idősebbek a társadalmi megfigyelésekért, éppen azokért a kommentárokért, amelyek ma az igényes zsánerirodalom alapjait jelentik.
