Közélet
Elkaszálták az űrállomás építését
Légkörrel rendelkező kis égitestet találtak a Naprendszer távoli zugában japán csillagászok
Újabb, légkörrel rendelkező kis égitestet fedeztek fel japán csillagászok Naprendszerünk legtávolabbi zugában, a Neptunuszon is túl lévő Kuiper-övben, ahol számtalan jeges és kietlen égitest kering – számoltak be róla a Nature Astronomy folyóiratban megjelent tanulmány szerzői.
Fotó: AFP A Kuiper-övben található a Plútó törpebolygó, amelynek van légköre, de a régióban más légkörrel rendelkező égitestről mindeddig nem tudtak a csillagászok.
A tanulmány szerint azonban sikerült megállapítani, hogy a Kuiper-övben egy körülbelül 500 kilométer átmérőjű égitestnek szintén van vékony légköre. A felfedezés arra utal, hogy ezek közül a magányos égitestek közül néhány dinamikusabb lehet, mint korábban gondolták. A kutatók azt is megpróbálták megfejteni, hogyan alakulhatott ki a kis égitest légköre.
Az égitest, amely a (612533) 2002 XV93 nevet kapta, az úgynevezett transzneptuni objektumok közé tartozik. Nagyjából olyan távolságra kering a Nap körül, mint a Plútó. A transzneptuni objektumok közül a 2370 kilométer átmérőjű Plútó és a 2326 kilométer átmérőjű Eris a két legnagyobb, őket a törpebolygók közé sorolják.
Ez is érdekelhet
A röviden XV93-ként is emlegetett objektum légköre mintegy 5–10 milliószor ritkább lehet a Földénél, és 50–100-szor ritkább a Plútóénál. A légkörét túlnyomórészt metán, nitrogén vagy szén-monoxid alkothatja.
A felfedezés arra utal, hogy a Naprendszer külső részén található kis jeges objektumok nem feltétlenül teljesen inaktívak vagy változatlanok, ahogy korábban feltételezték
– magyarázta Arimacu Ko, az Isigakidzsima Csillagászati Obszervatórium vezetője, a tanulmány vezető szerzője.
Vatanabe Dzsunicsi, a tanulmány társszerzője, a kiotói Szangjo Egyetem Kojama Űrtudományi Intézetének igazgatója hozzátette: általános vélekedés volt, hogy egy ilyen kis égitestnek nem lehet légköre.
Az, hogy mégis van, azt jelzi, hogy ebben a távoli, jeges régióban is léteznek olyan dinamikus folyamatok, amelyekről eddig elképzelésük sem volt a kutatóknak.
A szerzők kétféle magyarázatot is adtak az égitest légkörével kapcsolatban. Az egyik szerint a légköre lehet állandó, amit egyfajta hideg vulkáni aktivitás, kriovulkanizmus tart fenn úgy, hogy gázok szabadulnak fel az égitest belsejéből a felszíni repedéseken keresztül. Arimacu szerint ebben az esetben nem földi vulkáni tevékenységet kell elképzelni, hanem egy hideg, jeges világbeli változatot illékony gázokkal.
A másik magyarázat szerint a légkör átmenetileg alakult ki, oly módon, hogy egy másik, kisebb objektum ütközhetett az égitestbe viszonylag a közelmúltban.
Ha a légköre ütközéssel keletkezett, akkor az elkövetkező néhány évben vagy évtizedben szétoszolhat. Ha viszont fennmarad vagy évszakonként változik, az a folyamatos belső utánpótlás mellett szólna
– fejtette ki Arimacu.
A kutatók egy csillagfogyatkozás megfigyelése során fedezték fel, hogy légköre lehet az égitestnek. Földi teleszkópok segítségével Kiotóban, Naganóban és Fukusimában figyelték meg, ahogy egy égitest a Földről nézve áthalad egy távoli csillag előtt, és közben rövid időre kitakarja a csillag fényét. A csillag fényének változásai alapján pedig meg tudták határozni az égitest fizikai jellemzőit.
A Neptunuszon túli, Kuiper-övnek nevezett hatalmas területen keringő égitest valószínűleg a Naprendszer kialakulásának korából, valamivel több mint 4,5 milliárd évvel ezelőttről származik. Elliptikus pályán kering a Nap körül, teljes pályáját 247 év alatt futja be. A kutatók szerint az objektumot vízjég, kőzet és szerves anyagok alkotják.
