Számít a méret?

Nagy test, nagy élvezet – énekelte egykor az XL Sisters két, amúgy nagytestű óriása. Hogy mindenkire igaz-e a daluk címében elhangzó állítás – most és a jövő héten megtudhatják. Ugyanis a mé­­retről lesz szó: milyen az élet a kicsi, és milyen a nagyobb kutyatestben? 
A 24.hu hírportál adott hírt egy kutatásról, amelyben az ausztráliai Adelaide Egyetem tudósai a csi­vaváktól a német dogokig 164 kutyafajtát vizsgáltak élettartamuk szempontjából. Kiderült, hogy a na­­gyobb kutyák nem feltétlen öregszenek gyorsabban, mint a kisebbek, azonban a testsúly növekedésével együtt nő a rák kialakulásának esélye is. 
A kutatók szerint ez azért alakulhatott így, mert a tenyésztés során viszonylag gyorsan elterjedt a nagyobb testméret, ám ezzel nem volt képes lépést tartani a rák elleni védekezési mechanizmus. Ez a feltételezés egybevág az úgynevezett „eldobható test” elmélettel, mely evolúciós szempontból magyarázza az öregedés jelenségét. Az elmélet szerint, ha a források és az energia nagy részét a növekedésbe és a szaporodásba fektetjük, akkor nem marad elég kapacitás a sejtek regenerálására és a rák elleni védekezésre. Ez igaz az összes élőlényre is: ha a korai szaporodáson van a hangsúly, akár ez a test fenntartásának és rege­ne­rálásának rovására történik, amely ellehetetleníti a hosszú élettartamot. 
A kutatási eredmények fontosak lehetnek az emberi öregedés szempontjából is, mivel a kutyák az emberekhez hasonlóan viszonylag védettek a balesetek és fertőzések okozta elhalálozástól, így valószínűbb, hogy va­­lamilyen, öregedéssel kapcsolatos betegség miatt, mint például a rák, halnak meg. Némelyest jó hír: a kutatók úgy gondolják, hogy idővel a nagyobb testű kutyáknál is kialakul majd egy olyan génkészlet, amely segíti a rák elleni védekezést. 
A nagyjából 400 ma ismert kutyafajta legtöbbje az elmúlt 200 évben alakult ki. A nagyobb kutyáknak nem volt még idejük arra, hogy jobb, a méretüknek megfelelő rák elleni védelmi mechanizmust fejlesszenek ki. Ez azonban még megtörténhet, de lehetséges, hogy úgy alakul ki a védelem, hogy az közben a szaporodás rovására megy, azaz kisebb lesz majd az alomszám ezeknél a fajtáknál. 
Hogy e kutatás érintené az embert is, megjegyzem: a kétlábú nem 200 éve, hanem több millió évnyi előzmény után, mintegy 300 ezer éve jelent meg…