Yoda színre lép

Az évtizedekig tudósító kutyapostás nyugdíjba vonult. Kutya nehéz feladat átvenni a „postás táskáját”. Nem is vállalkoznék erre egyedül. Segítőm az én hű társam, Yoda – a kiskutyám –, akinek még volt szerencséje találkozni a kutyapostással. Szücs Gábor szeretettel fogadott minket, amikor beléptünk a szerkesztőségbe, és nehéz lett volna eldönteni, hogy melyikünk volt jobban megilletődve: én, a nagy múltú szerkesztőségbe belépő újságíró, vagy a pöttöm kiskutya. Azt hiszem, Yodának ment lazábban a beilleszkedés. Már első nap kikunyerálta a kollégák ebédjének legjobb falatjait – én ezt nem mertem volna –, és délután már az őt jutifalatokkal és simogatással kényeztető Gábor széke alatt szunyókált. Úgyhogy ezúton is üzeni a kutyapostásnak, hogy szíve minden melegével kíván neki jó egészséget és boldog nyugdíjas éveket, akárcsak én, a „Yodagazdi”. 

Tudták, hogy ha az embernek kutyája lesz, akkor elveszíti a saját nevét és megváltoznak a társas kapcsolatai? Először is lesznek új ismerősei! Mert azok, akik addig csak egy „jó napottal” elsuhantak mellette, azok megállnak, megsimogatják a kutyust, és elindulhat egy párbeszéd. Így lesz az ember „A Yodagazdi”, mert nem feltétlenül tudják a nevét, de a kutyájáét igen. 

A lakóparkban, ahol élünk, sok kutya pajtásunk van. Már az első sétáink egyikén összetalálkoztunk egy gyönyörű kis tacskóval. Aztán sorra jöttek a többiek, és a gazdikkal mosolyogva állapítottuk meg, hogy biztosan működik a „hely szelleme”, mert egymástól függetlenül adtuk ugyanazokat a neveket, úgyhogy nemcsak két Yoda, hanem két Zsömi és két Molly is van a népes kutyabandában. 

Az én Yodám – akit azért neveztem el így, hogy az erő mindig vele legyen – Csíta néven kezdte pályafutását: így hívták, amikor először találkoztam vele az ideiglenes gazdájánál – akinek ezúton is hála a befogadásáért. De akkor legalább már volt neve! Ahonnan elhozták, nem volt. Azt kérdezték a mentettekért érkezőktől, hogy „ezt” nem viszitek-e el? Yodának mindössze annyi volt a bűne, hogy „szerelemgyerekként” – Yorkshire terrier-tacskó keverék – nem volt alkalmas a szaporításra. 

Viszont annyi minden másra alkalmas. Most például már a munkatársam. Úgy állapodtunk meg, hogy ő lesz az utca hírmondója, és megosztja velünk a séták alatt kiolvasott „pisimesék” tartalmát, én pedig lejegyzem az üzeneteket.