Plüss és más

Nyilvánvaló, hogy akinek házi kedvence van, annak a karácsonyi ajándéklistáján szerepel a szíve csücske is. Decemberben jön a Mikulás és a Jézuska is. Yoda ugyan levelet írni nem tud, de a lakás feldíszítéséből, a konyhából áradó finom illatokból sejti, hogy idén sem fog kimaradni a jóból. – Mit hoz a piros ruhás, lengedező fehér szakállas, teltkarcsú „Kimúlás”? És a Jézuska? – néz rám kérdő szemekkel, emlékeiben kutatva. – Az nem Kimúlás, hanem Mikulás, és csak a jó kutyáknak hoz ezt-azt. A kimúlás pedig azokra a plüssökre vár, amiket te pár nap alatt kivégzel – helyesbítek mosolyogva, miközben szorgalmasan tanulmányozom a különféle kutyakereskedések ajánlatait. Van itt minden, csak győzze pénzzel a gazda. Játékok, ruhák, ékszerek. De a legnagyobb meglepetés egy parfümériában ért, ahol már a kutyáknak is árulnak illatszert. Nézegetem a tappancsos logóval ellátott színes üveget – potom harmincezerért. Az eladó elképedésemet látva lelkesen mondja, hogy igazán megéri, mert sokáig elég. Az biztos, gondolom, hiszen Yoda már attól is megőrül, ha én beparfümözve puszilgatom, és „ráragad” az illat, azonnal igyekszik a szőnyegbe törölni azt. 
Nézegetem a ruhákat is, de csak ímmel-ámmal, mert tudom, hogy az én ebecském nem egy divatfi, és csak a legnagyobb hóban hajlandó felvenni a vízhatlan ruháját, hogy ne legyen vizes a pocakja. De, ha lenne egy cuki kislány kutyám, azt aztán lenne mibe öltöztetni, mert meglehetősen gazdag a felhozatal csinos kutyarucikból. És persze ékköves nyakörvek, csatok, hajba­valók is vannak bőven. Emlékszem, mennyire elcsodálkoztam, mikor megláttam, hogy Genny kutyámnak – aki nyugdíjas éveit a szü­leim­nél töltötte mindaddig, amíg át nem kelt a szivárványhídon – legalább harminc gumija és csatja volt. Őt például egyáltalán nem zavarta a parfüm illata, bújt hozzám, és a nevét is az akkori kedvenc parfümömről kapta. Na, de vissza a jelenbe! A kínálatban mindenféle játék is szerepel: a plüsstől a sípolós műanyagon keresztül a szimatszőnyegig, amibe ju­ti­falatot lehet rejteni. – Na, végre! – alakul ez a dolog, mert a sok vi­cik-vacaknál mindennél jobban ürül az ember kutyája, ha valami jóféle jutifalat kerül majd a fa alá – segít be Yoda a katalógust tanulmá­nyozva. 
– Nézd csak ott azt a piros masnival átkötött velős csontot! Írd csak meg a Jézuskának, hogy az sem baj, ha nem piros lesz a szalag!