Eltávozott a celEB

Nem igazságos, hogy a kutyák élete rövidebb az emberénél. Mélyen átérzem Magos Judit fájdalmát, aki „Demény, a kötsög” közösségi oldalán így tudatta a néppel, hogy a népvezér átkel a szivárványhídon: 

„Ma felveszem a fehér tornacipőmet, amiben 14 éve kihoztam Deményt a gyepmesteri telepről, és elkísérem a kiskutyámat az utolsó útjára. Rettenetesen elfáradt, már nem tarthatom itt tovább. Ma egy korszak véget ér, és nem tudom, kivé válok, vagy hogyan fogok élni nélküle, de szeretném, ha ez a nap még az ő napja lenne. Demény nem csupán az én kutyám, de az ország vizslája, népvezér, Aranykönyv-díjas bestselleríró és az első magyarországi celEB. 

Gondolatban, lélekben kísérjetek ma minket ezen a szomorú, nehéz úton, ahogy végigkísértétek az egész életét! Posztoljátok, kom­men­teljétek róla a kedvenc képetek, történetetek, hogy miért lettetek de­ményisták, kinek a hosszú combújának udvarolt, kinek lopta ki a kaját a kezéből, kinek ugatta le a fejét, hogy hogyan fogadtatok örökbe miatta, vagy hogyan segített a menhelyeknek, gazdikeresőknek, mindenkinek. Meséljetek róla! Teljen ez a nap úgy, ahogyan az élete telt: nevetéssel, szeretettel, és persze jó adag töpivel. Vagy kukaborogatással. Vagy kakaevéssel. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. Mosolyogjunk, nevessünk, és adjunk hálát érte, hogy minket választott népé­nek. Sírni lesz időnk holnap is.” 

– Igen, Yoda, Deménynek szerepe volt abban, hogy örökbe fogadtalak. Kaja után kutatva kiborította a kukát, mint te szoktad, és úgy oda volt töpiért, mint te a jutifalatokért. – Kaphatok töpörtyűt? – élénkül fel Yoda. – Nem! Gyere, inkább mesélek neked a „tesódról”, Krikettről, akinek az elvesztése miatt csak nagy sokára szántam rá magam, hogy újra gazdi legyek. 

Krikett ír szetter volt: az év első napján bolyongott a nagymarosi országúton, vélhetőleg a szilveszteri petárdázás miatt szaladt világgá. Hazavittük, családtag lett. Boldog volt és boldoggá tett minket – 14 évig –, mígnem annyira leromlott, hogy dönteni kellett, elengedjük-e. Állatorvosunk bölcs mondata sokat segített: „Olyan szép élete volt, hogy megérdemli, méltóságban menjen el. Úgy fog távozni, mint egy rock­sztár!” Vele voltunk, mikor megkapta az utolsó koktélját, a hamvait pedig visszaengedtük a Dunába Nagymarosnál, ahol rátaláltunk. Ha arra járok, érzem, hogy szeretettel néz ránk odaátról.