Kullancsháború

A gondos megelőzés – kullancsnyakörv, cseppek vagy tabletta – mellett is előfordul, hogy kullancsot szed össze a kutya. Nem tudom, más hogyan csinálja, de nálunk minden kullancs kiszedése közelharccá fajul. Én előveszem az eszközöket – kullancscsipesz, kullancskanál, fertőtlenítő –, Yoda pedig azonnal fedezékbe vonul. Mire kihalászom a biztonságosnak vélt vacokból, már ádáz tekintettel méreget. 

– Naná, hiszen egy éles csipesszel hadonászol a fejem körül, és tudom, hogy biztosan meg fogod karcolni a bőrömet, ráadásul nem is értem, hogy miért – nyüszög. Próbálom lágy hangon fuvolázva elmagyarázni, hátha sikerül elaltatnom az éberségét. – Tudod, a kullancsok veszélyes vérszívók. Lehet, hogy éppen semmilyen gondot nem okoznak, de arra is megvan az esély, hogy olyan szörnyű betegségeket hordoznak, mint a babéziózis, más néven kutyamalária, amely azonnali kezelés nélkül halálos is lehet. Vagy vérzéses kullancslázat, melynek tünetei a bágyadtság, étvágytalanság, légszomj, hányás lehetnek, és akkor irány a „doktor­Guszti”, és se kaja, se jutifalat. A kora nyári agyvelő- és agyhártyagyulladás vírusát is hordozhatják, ami azért kacifántos, mert az emberekre is veszélyes, és itt van még ugye a rettegett Lyme-kór is. Nincs mese, el kell távolítanom a kullancsaidat – próbálok lyukat beszélni a hasába. De nem jön be! Nagyon éber kiskutya, és hihetetlenül ügyesen izeg-mozog, forgolódik. Szoros ember-, pardon, kutyafogással próbálkozom, és elhessegetem a legutóbbi kudarcélményeket, amikor a rutinos szomszéd, de még Zámbó Jimmy egykori testőre – akivel összefutottunk a parkban, és nálam persze mindig van egy kullancscsipesz – is csődöt mondtak. Nem mertek határozottan fellépni, hiszen Yoda olyan pici, és olyan rémülten tud nézni. – Mert rémült is vagyok! – méltatlankodik Yoda. Határozottnak tettetve magam megragadom, ölbe kapom és az összes jó tanácsot figyelembe véve a bőrfelszínhez minél közelebb próbálom a csipesszel megragadni a kullancsot… De a kiskutyám már el is rántja a fejét, sőt az ölemből is kiugrik. Nem tudom, hányszor futunk újra neki, és be kell vallanom, hogy csak túlerővel, a másik gazdija kitartásával és ügyességével sikerült eltávolítani a vérszívókat. Kissé leizzadva megfogadtam, hogy ebben a kullancsinváziós időszakban nincs erdei séta, csak betonon masírozunk, amíg forró nem lesz lábunk alatt a talaj.