Szőrös megelőzés

Japán kutatók szerint egy kutya többet segít a demencia megelőzésében, mint bármilyen étrend-kiegészítő. Állításuk szerint a kutyás gazdiknak 40 százalékkal kisebb az esélyük arra, hogy demenssé váljanak. – Látod, mennyire szerencsés vagy, hogy téged választottalak? – állapítja meg kissé öntelt Yodám. Úgy látszik, a fenti állítás fordítva nem igaz, mert nem emlékszik rá, hogy én választottam őt és nem ő engem. Fátylat rá! Fő, hogy itt van és bearanyozza a napjaimat. 
Tiszta szívből javaslom mindenkinek – akinek módjában áll –, hogy legyen kutyája. Nem feltétlenül azért, hogy csökkentse az elbutulás esélyét, hiszen az csak az egyik pozitív hozadéka a kutya-gazdi társkapcsolatnak. 

A japán kutatók több mint 11 ezer, 65 és 84 év közötti embert követtek négy éven át, mígnem arra a következtetésre jutottak, hogy a kutyatartók agya lassabban kopik. – Akkor miért fordulhat elő, hogy időnként elfelejtkezel jutalomfalatot adni? – okvetetlenkedik Yoda. – Nem felejtettem még el, hol a jutis-doboz, csak vigyázok a vonalaidra – nyugtatom meg a folyamatosan falatozni kívánó kritikusomat. 

Egyébként a jelenség magyarázata nem túl bonyolult. A kulcs a kutyusok igényeiben rejlik: sétálni szeretnének, lehetőleg naponta többször, ezért a gazdájuk kimegy velük az utcára, jobb esetben a természetbe. Sétál, beszélget más kutyásokkal, időnként tán még nevet is, és mindez, bizony, jót tesz az agyműködésnek. A mozgás, a társas érintkezés, a felelősségérzet olyan dolgok, amik segítenek az időskori szellemi frissesség megőrzésében. 

A macska is szerethető házi kedvenc, de tény, hogy a kutyások jobban járnak, ugyanis a tanulmány a macskatartóknál semmilyen védőhatást nem mutatott ki a de­­mencia ellen. Vélhetőleg azért, mert a macskákat nem kell sétáltatni, nem igénylik az állandó figyelmet, és a kommunikációs készségeket sem nagyon fejlesztik a heverészésükkel. A kutató szerint ugyan nem lehet biztosan állítani, hogy a kutyatartás önmagában csökkenti a demencia kockázatát – lehet, hogy eleve egészségtudatosabb emberek tartanak kutyát, vagy más tényezők is közrejátszanak –, de az eredmények elég jelentősek ahhoz, hogy érdemes legyen elgondolkodni rajtuk. Ha tehát valaki idősebb korban egyedül él, és még képes gondoskodni egy állatról, a kutya nemcsak jó társ lehet, hanem egy mozgó, szőrös kognitív prevenciós program is.