Minden kutyabarát tudja, hogy a kutyafajták elnevezése nem véletlen agyszülemény. A vizsla szót például a vizsgál ige régi alakjából származtatják a nyelvészek. Már a XII. századi forrásokban megtalálható ez a jelentés, azaz, hogy valamit fürkésző, figyelmes, szaglászó állat. Nem véletlen tehát az elnevezés, a vizsla eredeti funkciója az volt, hogy fürkéssze a vadat és jelezze a vadászoknak, hol rejtőzik a zsákmány. Még az Anonymus által írt Gesta Hungarorum is utal a vadászkutyák szerepére a honfoglalás utáni időkben. Bár a vizsla szó önállóan csak később bukkan fel, az ilyen típusú kutyák már a X-XI. században is jelen voltak a magyar udvarokban. Egy amerikai tanulmány szerint a vizsla „az egyik legősibb európai kutyafajta, amelyet a magyarok hoztak létre és tökéletesítettek”. Büszkék lehetünk rá, nemcsak a génjei, hanem a neve miatt is.
– Rendben van, tegyünk így, de mi a helyzet az én fajtámmal? – érdeklődik kissé sértődötten az én yorkie-tacsi keverék Yodám. – Nyugi, felgöngyölítjük a pedigrédet – nyugtatom meg. A Yorkshire terrier (röviden: yorkie) a terrierek fajtacsoportjába, a Toy terrier szekcióba tartozó, egyik legkisebb méretű terrier. A fajtát az észak-angliai Yorkshire-ben tenyésztették ki a skótok a XIX. században a textilüzletekben való egerészéshez. Mivel a nagyobb kutyák lába alatt könnyen átszaladt az egér, olyat kellett nemesíteni, ami kicsi, de nagy akaraterővel bír.
A tacskó (dachshund) Németországból származik, ahol a középkorban feltehetőleg célirányosan a rókakopóból tenyésztették ki a fajtát. Már a XIX. század vége óta léteznek olyan hivatalos tenyészetek, amelyek a nemességen kívüli állatbarátok számára is hozzáférhetővé tették a dakszlit. A tenyésztésre vonatkozó standard azonban csak 1925-ben készült el. Már a fajta elnevezése is utal alkalmazási területére: a német Dachshund (=borzkutya) a vadászok megbízható kísérőjének számított, a borzok és a rókák önálló vadászatára vetették be: rövid lábai ugyanis lehetővé teszik, hogy bejusson a nevezett állatok odúiba. Nem az volt a cél, hogy ő maga szálljon harcba a dúvadakkal, a feladata csak annyi, hogy kiűzze a zsákmányállatokat „lakhelyükről”. De a dakszlik a föld fölött is megmutatják nagyszerű kvalitásaikat, ugyanis a nyomkeresésben szintén jeleskednek. Manapság a tacskók közkedvelt kísérőkutyák és nagyon ritkán használják már vadászkutyaként.
