Hogyan lettem sünsegítő?

Még kisiskolás koromban történt, hogy találtunk a kertben egy sünit. Ez akkoriban – emlékeim szerint – ritkaságnak számított, főleg a fővárosban. Mi ugyan kertes házban éltünk, de közvetlen szomszédságunkban, az utca túloldalán már hatalmas lakótelep terpeszkedett. A sün megtalálásának részletei az idő homályába vesztek, nem tudom, hogy hogyan és miért, de befogadtuk, és egy faforgáccsal bélelt ládát kapott a kazánházban. Osztálytársaim – zömmel a lakótelepen élő gyerekek – csodájára jártak a kis tüskés hátúnak. Annyira megkedvelték, hogy tiszteletére megalapítottuk a Süni őrsöt. 

Sajnos a sün hamarosan elpusztult. Napokig sirattam a kis tüskést, és az emléket a mai napig őrzöm. De valójában nem ez indított el a sünsegítő úton. Az ok sokkal prózaibb. 
Néhány éve úgy hozta az élet, hogy a férjemmel visszaköltöztem a szülői házba. Akkor mi is megtapasztaltuk azt, amiről édesanyám sokszor panaszkodott: éjjelente „tombolnak” a kennelbe zárt kutyáink, jeleznek a kertben vadászó sünökre. Sőt, ha egy-egy sün betéved a kerítésen belülre is, annak tragikus a vége. (Mielőtt még szó érné a ház elejét: a kutyák azért vannak kennelbe zárva, mert a környéken többször előfordult már mérgezés.) 

Így hát elkezdtem esténként lisztkukacot, macskaeledelt kitenni a sünöknek, hogy „elcsalogassam” őket a kutyáktól. Amit eleinte csak afféle praktikus megoldásnak szántam, abból lassan szokás lett, majd az évek alatt a sünök köré szerveződött egy darabka az életünkből. Nyaranta alkonyat után kiülünk a kertbe, hallgatjuk, ahogyan surrannak a bokrok alatt és elégedetten csámcsogják a kitett lisztkukacot, gyászbogár­lár­vát, macskaeledelt vagy fűszerezés nélkül, minimális zsiradékon sütött lágy tojásrántottát. Ősszel árgus szemmel figyeljük, hogy megfelelő súlyban vannak-e a téli hibernációhoz. Ha egy sün nem éri el a versenysúlyt (minimum 50-55 dkg), akkor speciális sünmentő alapítványoknál vagy az állatkert vadmentő központjában telel. 

Most, hogy tavaszodik, készülünk a hibernációból ébredező tüskés hátúak fogadására. Kikerültek a kertbe a speciális sünetető ládák. 
Sajnos egyre nagyobb szükség van a sünök segítésére. Természetes élőhelyük fogyatkozik, a térkövezett kertekben vagy a nyári aszályos időben nehezen találnak élelmet. Ha nem figyelünk oda rájuk, állományuk tovább csökkenhet.