Linda és a patkányok

Mióta – harmincnyolc évvel ezelőtt – Szadára költöztünk, az életünk kutyák társaságában telik. A legszebb az volt, mikor Panni kutyánknak kilenc kölyke született, de erről már írtam. Panni halála után – aki csaknem tizenöt esztendőt élt – Linda érkezett a házhoz, s vele történt az az eset, amit most elmesélek. 

A képen, amely még Panni kiskutyáiról készült, a lakmározó jószágok mögött egy tepsi látható. Ebből csak az anyjuk evett, s mikor elvesztettük őt, örökül hagyta Lindára. Róla persze akkor még nem tudtunk, és a gyász mély volt, úgy éreztük, Panni pótolhatatlan. De hét hónap múlva mégis elszántuk magunkat, s elhoztuk az akkor két hónapos Lindát Póstelekről. 
Ha lehet, még Panninál is szelídebb volt, maga a megtestesült nyugalom. Minden élőlényre mély barátsággal tekintett, a tepsije, amelyben a tápot kapta, a verebektől a ga­lambokig a madarak kedvenc tartózkodási helye lett. 

A reggel nálam úgy kezdődik, hogy a tetőtéri ablakból kinézek a hátsó kertben levő kutyaházra. Így történt ez azon a nyári reggelen is, amikor kitekintve döbbenetes látvány fogadott. Linda tepsijében egy patkány ült, s jó étvággyal ette a tápot. A mi kedves pointerünk pedig megnyugvással szemlélte a jelenetet a házából, amely alá aztán jóllakva bebújt a patkány. 
Hallottam egy történetet, amikor a kutyaház alatt valaki patkányfészket talált, ettől tartva lementem, és elmozdítottam a helyéről a házat. De szerencsére nem volt fészek, s már a patkány is eltűnt. Terepszemlét végezve rájöttem, hogy a patkányok idős szomszédunk, az azóta sajnos elhunyt Misi bácsi fabódéjában laknak, amit évek óta ki se nyitott. Napokon át figyeltem, hogyan járnak át onnan „reggelizni” Lindához, szép időben nem is mentek mindjárt haza, hanem kiültek kicsit napozni a gerendákra. 

De bármennyire állatszerető is vagyok, patkányokkal nem akartam élni. A gazdaboltban vett méreggolyókat drótra szúrva, Misi bácsi egyetértésével betoltam az elaggott bódé résein – a kutya így nem fért hozzá –, s egy hónap alatt eltűntek a hívatlan vendégek. 

Több mint tíz éve ennek, s a kertünkben azóta egyet se láttam. Három éve szegény Linda sincs már, helyette most Nándi kutya őrzi a portát. Reggel ő ébreszt, enni kér, a tápot pillanatok alatt bezavarja. Vele rosszul járnának a patkányok…