Lenti, három határ városa

A lakóhely keletkezéséről az írásos nyomok a középkorban említenek évszámokat. Lenti napjainkban hangulatos kisváros képét mutatja, ahol a kereskedők és a vendéglátók gasztronómiai és borkülönlegességekkel, valamint helyi specialitásokkal várják az idelátogatókat. A város életében jelentős szerepet játszik az idegenforgalom. A környezeti kultúra, a tiszta levegő, a sok zöld terület, a várost övező erdőkben az érintetlen természet csábítja ide az utazókat.
A város büszkesége a Lenti Termálfürdő és Szent György Energiapark, mely 4 hektár zöld területen 5 szabadtéri és 3 fedett medencével várja a látogatókat. Vize Európa-szerte ismert. Kiválóan alkalmas degeneratív gerinc- és ízületi elváltozások és egyéb mozgásszervi betegségek kezelésére. A gyógyvíz hatását a Szent György energiapark pontjai egészítik ki, melyek segítségével hatékonyabban tudnak a vendégek feltöltődni, pihenni és gyógyulni. 2004 júliusában került felavatásra a termálfürdő 1340 m2 vízfelületű élménymedencéje. Az új medencében vadvízáram, masszázspadok, nyakzuhany és egy 74 m hosszú óriáscsúszda alkotják az élményelemeket. Külön érdekesség a medence körül kialakított mediterrán hangulatot idéző pálmakert élő pálmafákkal. (Táncsics u. 2/A, Tel.: (92) 351-770).

Lenti története
 A település keletkezésének idejéről nincsenek pontos adatok az első emlékek a római korból valók. Ezt bizonyítja, hogy a közelben halad a Borostyán út, amely Róma felől Szombathely felé vezetett. A rómaiak uralmát a népvándorlás során a hunok váltották fel.A honfoglalás korában már a szláv és a bajor népek éltek itt. A terület nehezen járható, lapályos, mocsaras volt, így feltartóztatta a nyugatról érkező ellenséget. A helyiség nevének első írásos említése 1237-ből származik, amelyben Nemtih-nek hívták. Néhány évszázaddal később Nempthy néven említik, amely elnevezés német települések jelenlétére utal. Történelmileg és térségileg is legnagyobb szerepe az után volt, miután az 1200-as években megépült a vár. Mocsárvár volt, amely szigetekre épült és csak kevesen ismerték a megközelíthetőségét biztosító gázlókat. Ebben az időszakban a település és környéke Boleszláv fia, Buzád tulajdona volt, akitől IV. Béla király elvette. 1275-ben már mint királyi vadászok faluját említik. A várat és a falut Nagy Lajos király 1343-ban Lendvai Miklósnak adományozta, ő és örökösei a Bánffyak évszázadokon át voltak urai.1381-ben mezővárosi rangot kapott, amely átmenetet jelent a falu és város között. (általában egy-egy földesúr birtokolta, de bizonyos önkormányzatot is kapott.) A mezőváros a vár körüli Belső Lentire és a tőle nyugatra lévő Külső Lentire tagozódott. A török hódoltság idején a sorozatos zaklatások miatt a környék falvai megritkultak, vagy teljesen kipusztultak, a Lenti várfalakra azonban nem került fel a félholdas zászló. Kanizsa várának elfoglalása (1600) után a vár megerősítése, melyet az 1613. évi Országgyűlésen a király figyelmébe ajánlottak, elmaradt. Zrínyi Miklós a költő és hadvezér több ízben is járt a várban. Terve között szerepelt, hogy a szécsiszigeti és a lendvai várral egyesítve a három végvár erőit elűzi a törököt. 1768-ban az Esterházyak úrbéli rendezése során eltörölték a Belső Lentiben lakók úrbéli privilégiumát és magas robotot követeltek. Így a lakóhely vonzereje megszűnt, 50 év alatt mindössze 66 fővel gyarapodott az itt lakók száma. 1770-ben elemi iskola épült, amelynek 45 tanulója volt, ekkor a település lélekszáma 567 fő volt. Lenti történetének fontos dátuma 1890. Ebben az évben indult meg a közlekedés Zalaegerszeg - Lenti- Csáktornya vasútvonalon. Az első világháború évei visszaesést hoztak a település életében, mélyítette a társadalmi ellentéteket, növelte a nyomort és a nincstelenek számát. A kisebb gazdaságok tönkrementek, a földbirtokok tovább aprózódtak. 1922-től a Bethlen-féle konszolidáció megteremtette a feltételeket a falu gyors gazdasági fellendüléséhez. Az ipari fejlődés következtében megnőtt a munkások és kisiparosok száma. Megalakult a Kerkavölgyi Faipari Rt, amely fűrészüzemet létesített, ahol 100 fő dolgozott. 1923-ban az Orient pótkávégyárat létesített, melyben 30 fő főleg női munkaerőt foglalkoztattak. Az első világháborút követő trianoni békeszerződés közvetlenül is érintette Lentit. 5 km-re a település határától húzták meg az új országhatárt, így Alsólendvával együtt 28 község került a határon túlra. Lendva és Lenti szoros gazdasági, közigazgatási és kulturális kapcsolatai megszűntek. 1925-ben áthelyezték a járási székhelyet Lendváról Lentibe, azonban járásbíróságot és ügyészséget csak 1950-ben létesítettek. A település a II. világháború utáni években lassan fejlődő, közepes nagyságú járási székhely volt. A város alapjainak lerakásában látványos eredményeket az 1960-as évek közepétől ért el, mivel ekkor megyei határozat irányozta elő, hogy Lentit a megye harmadik ipari központjává és városává kell fejleszteni. Ekkor épültek a zalaegerszegi Ruhagyár és az Erdőgazdaság Fűz- és Kosáripari Vállalat helyi üzemei. 1933-ban nyit a polgári iskola, majd 1938-ban új négytantermes katolikus iskola épült. Óvoda 1928-ban, ipari iskola 1924-ben, majd 1961-ben a gimnázium nyitotta meg kapuit. 1976-ban avatták fel a korszerű színházteremmel rendelkező művelődési központot, ezzel egy időben készült el a 80 ezer kötetes könyvtár. 1969-ben a település nagyközségi rangot kapott, majd 1970-ben Bárszentmihályfa, Lentiszombathely, Lentikápolna, Máhomfa, Mumor, nagyközségi Közös Tanáccsá alakult. E községekkel Lenti véglegesen egyesítve 1979-ben városi rangot kapott.

Természetföldrajz és természeti értékek
 Elhelyezkedés. Lenti városa Zala megye és az ország délnyugati csücskében fekszik, közel a szlovén és osztrák határhoz. Zalaegerszegtől dél-nyugatra 40, Nagykanizsától észak-nyugatra 50 kilométerre van. Áthalad rajta a Zalaegerszeg- Rédics vasútvonal. Közúton a 75-ös főút áthaladó vonalán, valamint a közelében elhaladó, a rédicsi határátkelőtől induló 86-os úton érhető el.
Földtörténeti kialakulása. Lentit és környékét észak és dél felé, a Kerka mentén az Ős-Mura és a Kerka ópleisztocén hordalékkúpja fedi, amelyet a szerkezeti mozgások és az eróziós folyamatok különböző mértékben szabdaltak fel. Felszíne hosszú, bonyolult földtani változások következtében alakult ki. A földtörténeti őskorban és középkorban többször tenger hullámzott itt. A hatalmas mennyiségű hordalékot az áramlások többször is tovaszállították és összekeverték. A kőzettanilag változatos rétegsor, a meszes-márgás kifejlődéstől kezdve a homokos-agyagos, helyenként lignites rétegekig terjed. A felső pliocén üledékek jelentősebb területeken megtalálhatók a felszínen, ezeket általában homok, néhol iszapos homok építi fel. A jelenleg is látható felszínt tektonikus mozgások és a pleisztocén éghajlati változásai alakították. A terület alakításában fontos szerepe volt a vízfolyásoknak, melyek által lehordott törmelék több száz méter vastagon befedte a Pannon-tenger üledékét.
Vízhálózat és éghajlat. A város környékén gazdag a vízhálózat, patakok és vízfolyások táplálják a Kerka folyót, amely a legnagyobb vízgyűjtő a vidéken és a Mura folyó legjelentősebb mellékvize. Számos vízfolyást, patakot gyűjt magába, köztük a Sárberki-patakot is. Vízminősége első osztályú, a víz tisztaságát gazdag vízi élővilága is jelzi. Éghajlati szempontból a terület a szárazföldi, mediterrán és óceáni áramlatok ütközőterében fekszik, ezek keveredése, kölcsönhatása alakítja éghajlatát, ami szélsőségektől mentesebb, kiegyenlítettebb időjárást eredményez, megközelíti a nedves éghajlati típust. Lenti az ország egyik legcsapadékosabb területe, évi csapadékmennyisége 800 mm körüli, de ezt a lehullott mennyiség gyakran meghaladja.
Természeti értékek. A megye dimbes-dombos jellege, zöldterületekben való gazdagsága Lenti környékére is jellemző. Nagy a vonzereje a vidéken elterülő, hatalmas, csaknem összefüggő erdőségeknek. Jellemző fafajták a tölgy, a gyertyán, és a fenyő. A kiterjedt erdőségekben apróvad, rőtvad és dúvad egyaránt él, biztosítva ezzel a nagy hagyományoknak örvendő vadászati tevékenység eredményes folytatását. A kedvező éghajlati viszonyoknak köszönhetően gazdag és változatos a növény- és állatvilág. Nagy mennyiségben találhatóak meg itt a különböző védett növények a természetközeli állapotú réteken, erdőkben, a vizekben számos ritka faj él.
Flóra. A Kerka mente növényföldrajzilag a Nyugat-Dunántúli flóravidék Göcseji flórajárásba (Petovicum) és a Dél-Dunántúli flóravidék Zalai-flórajárásába (Saladiense) sorolható.Lenti mellett található a legnagyobb állománya a ligeti csillagvirágnak (Scilla vindobonensis), amely a kora tavaszi aspektus szép növénye, mely az ártéri keményfa ligetekben több ezres populációban van jelen, de a réteken is megtalálható. Az egyik legszebb liliomféle, sakktáblaszerűen mintás virágfejeivel a kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris) szintén előfordul a város környékén, sajnos egyre csökkenő számban. Nagy számban él a térségben, az ismert, kora tavasszal nyíló tavaszi tőzike (Leucojum vernum), melynek legszebb állományai a Lenti-Bárszentmihályfa környékén találhatóak. Leggyakoribb orchideafélénk az agárkosbor (Orchis morio) Mumor kaszálóinak szárazabb, alacsonyfüvű részein található meg. Az alpesi tájakra jellemző, gyönyörű kékes virágú kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) Lenti környékén több réttípus védett növénye. A terület egyik legértékesebb növényfaja, a mára kedvelt dísznövénnyé is vált sárga liliom (Hemerocallis lilio-asphodelus), amely Lentitől Magyarföldig él a mocsárréteken és nedves réteken.Kis populációját találták meg a széleslevelű ujjaskosbornak (Dactylorhiza majalis) Bárszentmihályfa térségében.
Fauna. Állatvilága szintén gazdag a területnek. Ez elsősorban a kedvező életfeltételeknek köszönhető. A nagy összefüggő erdőségek, a kiváló vízminőségű Kerka, és a számos helyen megmaradt gondozott réti közösségek sok élőlénynek adnak otthon. Lentiben és környékén kiemelendő ezek közül a védett fajok közül a fehér gólya (Ciconia ciconia), a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és a szomszédos Horvátországból betelepült hód (Castor fiber).

Híres helyiek
 Seres Dóra (1980-ban Szombathelyen született) fuvolaművész. 1998-tól 2002-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatójaként Kovács Lóránt tanítványa volt. Második diplomáját a magyar származású Adorján András tanítványaként Münchenben szerezte, és most újra Kovács Lóránt növendéke, doktorandusz hallgatóként a budapesti Zeneakadémián. Emellett a Rádiózenekar szólistája is. 2002 szeptemberétől a Magyar Rádió Zenekarának első fuvolistája. Első díjat nyert a 2003-as Budapesti Nemzetközi Fuvolaversenyen, 2003-ban és 2004-ben pedig elnyerte a Fischer Annie zenei előadóművészeti ösztöndíjat, amely számos hazai és külföldi koncertlehetőséget biztosított. Eredményei: 1996 Cremona - I. díj; 1999 Semmering, Martinu-verseny -I. díj; 2001 Kobe (Japán) - II. díj; Prágai Tavasz - I. díj és Mahler-díj; 2003 Markneukirchen - II. díj; Grazi Kamarazenei Verseny és Budapesti Nemzetközi Fuvolaverseny - I. díj és Szervánszky-díj; 2005 - versenygyőzelem a Young Concert Artists New York-i menedzseriroda versenyén.
 
Péntek Imre (1942. február 27-én született Lentiben) költő. 1966-ban a bp.-i egyetemen magyar-filozófia szakos diplomát szerzett. 1969-ig tanított, 1970-73-ban a Napjaink munkatársa. 1983-tól a keszthelyi Balatoni Múzeumban dolgozott, 1985-től a Fejér Megyei Hírlap főmunkatársa, 1990-től az Árgus felelős szerkesztője. Szerepelt az Elérhetetlen föld c. antológiában (1969). Főként József Attila groteszk-filozofikus versei hatnak rá. Önmagát gyakran groteszk helyzetben ábrázolja, leleplezi, nevetségessé teszi a tradicionális költőszerepet. Filozófiai tanulmányai nyomot hagynak versein, de a bölcseleti tanokat, elkerülve a tételesség veszélyét, szüntelenül ütközteti a hétköznapi tapasztalatokkal. 1985-ben Radnóti-díjat, 1994-ben József Attila-díjat kapott. Jelenleg a Pannon Tükör című kulturális folyóirat főszerkesztője.
 
Sári József (1935. június 23-án született Lentiben) zeneszerző. 1954-62-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést Szervánszky Endrénél, karvezetést Vásárhelyi Zoltánnál. 1962 után zeneiskolai tanárként, zongorakísérőként, kamarazenekar-vezetőként dolgozott, valamint országszerte zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott.1971-84-ig a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozott, mint zeneszerző, saját műveinek előadója (karmester, zongorista), valamint magán zenetanár. 1984-től zeneelméletet tanít, kezdetben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatán, Budapesten, majd a Zeneakadémián. Több éven át volt a 20. századi Zenei Praxis nevű szakkollégium vezetője.1992-97 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneelmélet tanszékének vezetője volt. 1997 Habilitáció a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A Mestertestület elnöke a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A Magyar Rádió kortárszenei lektora. Egyetemi tanári kinevezés. 1998 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.(2000). Az Internationales Künstlerhaus Villa Concordia ösztöndíjasa Bambergben (Németország). 2001 Az Universität für Musik Wien Sommerakademie c. rendezvény zeneszerzés mesterkurzusán vendégprofesszor (Reichenau).
 
Lackner László (1943-ban született Lentiben) író. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Zalaegerszegen végezte a Zrínyi Miklós Gimnáziumban. Érettségi után dolgozott adminisztrátorként, kirakatrendezőként, később vendég-látóipari középvezetőként. Időközben elvégezte a Kereskedelmi és Vendég-látóipari Főiskola levelező tagozatát. Harminc éven át az idegenforgalmi szakmában dolgozott. Jelenleg nyugdíjas. Harminc éve publikál, kisprózái rendszeresen megjelentek a Zalai hírlapban. Novelláit közölte az Élet és irodalom, a Somogy, az Életünk, és a Pannon Tükör. Öt önálló szépirodalmi könyve jelent meg: novellás kötettel debütált (Valaki járkál a lakásban, 1985), majd az önéletrajzi ihletésű, 1956-ban játszódó kamaszregény következett (A Skorpió jegyében, 1988), bűnügyi kisregényével a miskolci nővérgyilkosság hátterét igyekezett megfejteni (Ne lépj az ablakhoz, 1990), a rendszerváltozás sajátos ábrázolását vállalja fel újabb regénye (Kakukkfióka, 1997). Beválogatták novelláit két irodalmi antológiába (Visszhang, 1983 és a Lüktetés, 1990) Egyik alapítója az 1995-ben indított Pannon Tükör című kulturális folyóiratnak, amelynek tíz év óta vezeti a kiadóját. A Zalai Írók Egyesületének ügyvezető elnöke. Több önálló idegenforgalmi szakmai kötete is megjelent: többek között a Barangolás Zalában című útikönyv (1979, 1988), a Zalaegerszeg kötet – a magyar városok sorozatban (1987), főszerkesztője és részben szerzője volt a Vendégváró című útikönyv sorozat zalai kötetének (1999).Az alaposan átdolgozott és kiegészített 1956-os kamaszregényt a Móra Könyvkiadó 2005-ben megjelentette, A Skorpió jegyében, avagy kamaszkorunk forradalma címmel.