Költözzünk a munka után, vagy maradjunk?

A 2000-es évek óta a rövid távú munkavállalás szándéka jobban, a hosszú távú kevésbé ingadozik, míg a kivándorlást tervezők aránya stabil. A költözési/munkavállalási szándékok 1993–2010 között a következőképpen alakultak (százalékban):

Forrás: TÁRKI Monitor és Omnibusz felvételek, 1993 - 2010 (január)
1. a három időtáv akármelyikét legalább egyszer választotta

2010 elején a felnőtt lakosság 7%-a tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra kimenne külföldre dolgozni, 8%-uk akár több évre is elhagyná az országot, ha lenne rá lehetősége, 5%-uk pedig azt is el tudná képzelni, hogy véglelg egy másik országban telepedjen le.

A mozgékonyság iránya a 2004 után megváltozott mentális térképet tükrözi ma is – vagyis maradt a hagyományos német-osztrák dominancia, de a csatalakozás szabályozási hatása – az Egyesült Királyság hangsúlya – is megmaradt, illetve megerősödött.

A migrációs szándékok irányát 2008-ban és 2010-ben – a három választás esetében a legalább 10%-os arányban célországként szereplő országok – a következő adatok tükrözik:

Forrás: TÁRKI Monitor és Omnibusz felvételek, 1998 és 2010

Az idén 2008-hoz képest a munkavállalási szándékok körében csak annyi a változás, hogy a rövid távú munkavállalást tervezők számára Ausztria (újra) felértékelődött, Nagy-Britannia fénye kissé megkopott, s Írország esetében a hosszú távú munkavállalást tervezők aránya megnőtt. A kivándorlást tervezők körében a német-osztrák célterület vonzása visszaesett, míg az Egyesült Államoké megnövekedett.